Túl az első NST-n, közel az utolsó nőgyógyászati konzultációhoz, belefeledkezve a karácsonyi hangulatba, egyre többször jut eszembe az elmúlt 37 hét. Mivel nem vagyok túl a szülésen, azaz nem értem a terhesség végéhez, már csak babonából sem összegzek, de az biztos, hogy szavakkal nem lehet megfogalmazni mindazt, amit egy nő az első terhessége során megél. És ezt bizonyára csak fokozni fogja az első szülés élménye.
Mindenesetre az biztos, hogy lázadnak a hormonjaim, naggggyon nyügös vagyok, bármin képes vagyok elsírni magam, és egyre türelmetlenebbül várom, hogy elteljenek az előttem álló napok.
Már nagy a pocakom, Zalán baba jóval 3 kg felett lesz, és ha olyan aktív lesz kint is, mint bent, na akkor fel köthetjük a gatyánkat.
Múlt héten megtörtént a hüvelykenet mintavétel, megállapította a nőgyógyászom, hogy teljesen zárt a méhszájam, úgyhogy picit megnyugodtam. Január 2.-án megyek még az orvosomhoz, bár kicsit nem bánnám, ha addigra már babáznék. De ha a kicsimanó bent szeretne még maradni, sebaj, a lényeg, hogy vele minden rendben legyen. Szülés után elárulok majd egy titkot. Főleg, hogy az orvosom MÁTÓL 3 HÉTIG SZABIN VAN! (Csak a magánrendelésen lesz, plusz megígérte, hogy a közelben lesz, ha kellene....)
Addig is várok, várok, várok...
Ja, és az NST-ről annyit, hogy egy nagyon stresszelős dolognak tartom, bár ez biztosan függ az asszisztenstől is, de ahogy mondja, hogy "nna még három mozgást várunk, beszélgessünk a babához, simogassuk...".
Nem baj, már csak 2x kell mennem...
