Ez a szülinap más, mint a többi. Egyrészt soha nem voltam még 28 éves, de ami inkább különleges, hogy soha nem volt még ezen a napon - meg úgy egyáltalán soha - egy új élet a szívem alatt. És amellett, hogy az elmúlt 16 hétben azt tapasztaltam, hogy maga a terhesség egy rendkívül kiszolgáltatott helyzet, tele kérdőjelekkel, kételyekkel, frusztrációval, azért tényleg ez a legszebb időszak egy nő életében.
Az utóbbi napokban rohamos növekedésnek indult a pocakom, és úgy tűnik 80 dkg-ot fel is szedtem, de ez talán megbocsátható a 16. hét legvégén. Már nagyon várom, hogy úgy igazán érezzem a mozgását, bár szerintem már éreztem, csak azért az még igen burkolt jelzés volt a kis csöppség részéről.
Kedden megyek AFP vizsgálatra, gondolom egy vödör vért le fognak venni tőlem, biztos elájulok majd. (Persze mindig ettől félek, de még soha nem történt meg szerencsére...)
2011. július 30., szombat
2011. július 21., csütörtök
anyai megérzésből ötös: kisfiú érkezik :-)
Bár még igen az elején tartok ennek az anya-dolognak, nem is igazán tudom még hova tenni, de egy biztos: a megérzésem nem hagyott cserben, ugyanis a tegnapi uh-n teljes nagyságában megmutatta magát a kisfiam (Úristen, de furcsa ezt leírni). 99%, azt mondta az orvosom. Persze a párommal madarat lehet fogatni.
Töredelmesen bevallom, de csak halkan, nehogy meghallja a pici, hogy pár röpke pillanatig csalódást éreztem. Nem kislány.
Így tudom, Gabanyu mit éreztél. De persze nagyon örülök neki, és tudom, hogy ő lesz majd az örök szerelem. Sőt, már most is az. Zalán. Csak ne lennék ilyen érzékeny mióta babát várok...
Persze, hogy ne legyen tökéletes a pillanat, a nőgyógyászom közölte, hogy a kb. 1 hónappal ezelőtti rákszűrést meg kell ismételni 2 hónap múlva, mivel volt (?) valamilyen gyulladásom, ami miatt nem tudták értékelni, mivel ilyenkor ez nem megy. Nagggyon örülök neki, frusztrál is a dolog, utána is néztem, de már megint csak a hülyeséget csinálom, így ma kicsit nyűgös is vagyok. Olyannyira zavart a dolog, hogy fel is hívtam ma a keresztanyámat, aki ugyebár az asszisztense, és kérdeztem, hogy nem-e kell ezt ilyenkor kezelni, vagy valami? Azt mondta, hogy nem, és emiatt tényleg ne aggódjak, meg más miatt sem, és ne csináljam ezt. Könnyű mondani.
Persze nem én lennék, ha nem tennék egy csavart a dologba, és tegnap vettem egy Lactofeel hüvelygélt, ami az esetleges bakteriális fertőzések megelőzésére / kezelésére szolgál és kockázatmentesen alkalmazható terhesség során. Tegnap kaptam róla egy ismertetőt az orvostól, mert a következő rákszűrés előtt kell alkalmaznom egy hétig, hogy ne fedje el ismét a lényeget az esetleges gyulladás.
És mivel az még 2 hónap, és a gélnek nincs semmilyen hátulütője, és szeretek biztos ami biztos alapon mindent megtenni az ügy érdekében, ezért most bevetek egy kúrát. A megérzéseim amúgy is tutik. Mint tudjuk :-)
Töredelmesen bevallom, de csak halkan, nehogy meghallja a pici, hogy pár röpke pillanatig csalódást éreztem. Nem kislány.
Így tudom, Gabanyu mit éreztél. De persze nagyon örülök neki, és tudom, hogy ő lesz majd az örök szerelem. Sőt, már most is az. Zalán. Csak ne lennék ilyen érzékeny mióta babát várok...
Persze, hogy ne legyen tökéletes a pillanat, a nőgyógyászom közölte, hogy a kb. 1 hónappal ezelőtti rákszűrést meg kell ismételni 2 hónap múlva, mivel volt (?) valamilyen gyulladásom, ami miatt nem tudták értékelni, mivel ilyenkor ez nem megy. Nagggyon örülök neki, frusztrál is a dolog, utána is néztem, de már megint csak a hülyeséget csinálom, így ma kicsit nyűgös is vagyok. Olyannyira zavart a dolog, hogy fel is hívtam ma a keresztanyámat, aki ugyebár az asszisztense, és kérdeztem, hogy nem-e kell ezt ilyenkor kezelni, vagy valami? Azt mondta, hogy nem, és emiatt tényleg ne aggódjak, meg más miatt sem, és ne csináljam ezt. Könnyű mondani.
Persze nem én lennék, ha nem tennék egy csavart a dologba, és tegnap vettem egy Lactofeel hüvelygélt, ami az esetleges bakteriális fertőzések megelőzésére / kezelésére szolgál és kockázatmentesen alkalmazható terhesség során. Tegnap kaptam róla egy ismertetőt az orvostól, mert a következő rákszűrés előtt kell alkalmaznom egy hétig, hogy ne fedje el ismét a lényeget az esetleges gyulladás.
És mivel az még 2 hónap, és a gélnek nincs semmilyen hátulütője, és szeretek biztos ami biztos alapon mindent megtenni az ügy érdekében, ezért most bevetek egy kúrát. A megérzéseim amúgy is tutik. Mint tudjuk :-)
2011. július 19., kedd
15. hét
És most itt vagyunk, 2011. július 19. kedd, 15 hét + 2 nap.
Holnap megyek uh-ra, ahol remélhetőleg végre kiderül, hogy kisfiút vagy kislányt várunk-e. A párom is jön, pedig nagyon elfoglalt, de ragaszkodik hozzá.
A baba nemével kapcsolatban csak annyit, hogy mióta az eszemet tudom, biztos voltam benne, hogy nekem csak kislányom lehet, nem is tudtam mást elképzelni, csak egy gyönyörű, fürtös, barna hajú kislányt. A nevét is tudom évek óta: Mira.
Viszont mióta terhes vagyok, azóta úgy érzem, hogy kisfiam lesz. Nagyon különös, rendkívül erős megérzés. Ha beigazolódik, akkor minden megérzésemre hagyatkozni fogok, ha viszont nem, akkor mostantól mondhat bármit.
Ha fiú lesz, Zalánnak fogják hívni. Ez tök jól klappol a vezeték nevéhez, meg szerintem felnőttként sem fog minket átkozni a névválasztás miatt.
Remélhetőleg holnap kiderül, már nagyon várom, nem úgy, mint az éjszakát, ugyanis lehet, hogy megint vihar lesz, és én rettegek a vihartól. Tetőtéri lakásban lakunk, és minden sokkal jobban hallatszik és látszik, ami az égbolton történik. Tök jó ez egy csillagfényes nyári éjszakán, de borzasztó amikor tombol a vihar. Nagyon félek ilyenkor, hogy belecsap a villám a házunkba, olyan sok ilyen eset van mostanában. És attól is félek, hogy ilyenkor a pici is fél. Persze nem konkrétan a vihartól, csak érzi, hogy stresszelek.
Lehet, hogy emiatt érzek furcsa mozgásokat a hasamban az utóbbi pár napban? Vagy már kezdek megbolondulni? Kb. a méhem bal oldalán olyan kis rángásokat érzek, mint mikor az ember szemhéját rángatja az ideg. Ki tudja? Mozgás? Nem mozgás?
Holnap megyek uh-ra, ahol remélhetőleg végre kiderül, hogy kisfiút vagy kislányt várunk-e. A párom is jön, pedig nagyon elfoglalt, de ragaszkodik hozzá.
A baba nemével kapcsolatban csak annyit, hogy mióta az eszemet tudom, biztos voltam benne, hogy nekem csak kislányom lehet, nem is tudtam mást elképzelni, csak egy gyönyörű, fürtös, barna hajú kislányt. A nevét is tudom évek óta: Mira.
Viszont mióta terhes vagyok, azóta úgy érzem, hogy kisfiam lesz. Nagyon különös, rendkívül erős megérzés. Ha beigazolódik, akkor minden megérzésemre hagyatkozni fogok, ha viszont nem, akkor mostantól mondhat bármit.
Ha fiú lesz, Zalánnak fogják hívni. Ez tök jól klappol a vezeték nevéhez, meg szerintem felnőttként sem fog minket átkozni a névválasztás miatt.
Remélhetőleg holnap kiderül, már nagyon várom, nem úgy, mint az éjszakát, ugyanis lehet, hogy megint vihar lesz, és én rettegek a vihartól. Tetőtéri lakásban lakunk, és minden sokkal jobban hallatszik és látszik, ami az égbolton történik. Tök jó ez egy csillagfényes nyári éjszakán, de borzasztó amikor tombol a vihar. Nagyon félek ilyenkor, hogy belecsap a villám a házunkba, olyan sok ilyen eset van mostanában. És attól is félek, hogy ilyenkor a pici is fél. Persze nem konkrétan a vihartól, csak érzi, hogy stresszelek.
Lehet, hogy emiatt érzek furcsa mozgásokat a hasamban az utóbbi pár napban? Vagy már kezdek megbolondulni? Kb. a méhem bal oldalán olyan kis rángásokat érzek, mint mikor az ember szemhéját rángatja az ideg. Ki tudja? Mozgás? Nem mozgás?
vizsgálatok
3 hét múlva, a 10. héten: CRL 38 mm, GS: 61mm
12. héten voltam a genetikai vizsgálaton, amit nem a nőgyógyászom csinált, hanem egy genetikus, aki egyben a főorvos is a kórházban. Mindent rendben talált (BPD 21mm CRL 62mm, FHR. 165/min, NT 1,60 mm., orrcsont detechtálható)
Az uh-t vérvétel követte és vizeletadás. Fizetnem nem kellett, mivel részt veszek egy programban, ami annyival járt, hogy picit több vért kellett adnom (amitől féltem is, nehogy elájuljak), valamint vizeletet, mert azt ugyebár amúgy nem kell. Ráadásul ha külföldre is kiküldik majd vizsgálgatni a vérem.
mindig van valami
Ugye ahogy a legelején írtam, a blog írásakor már a 15. hetet taposom, ezért igyekszem gyorsan, de nem a teljesség igénye nélkül összefoglalni a terhességem eddigi főbb állomásait.
Tehát miután pozitív lett mind a ... tizenvalahány tesztem, alig vártam az első uh-t. Ahogy írtam már, a teszteket a nem várt előtt csináltam. Kb. 1 hét múlva viszont elkezdtem barnázni. Nagyon nem örültem a pecsételésnek, utánanéztem mi lehet, mindenféle rémisztő és megnyugtató dolgokat olvastam, de mivel úgy gondoltam, hogy erre a problémára nem az interneten fogok megoldást találni, hívtam Andit (az orvosomat).
Azonnal induljak, pont rendel.
Persze míg várakoztam, kb. 3x kaptam idegösszeroppanást, de amint beléptem a magánrendelőbe, egyből elszállt minden idegességem, köszönhető ez a családias hangulatnak és a pozitív energiának. A tesztjeim persze abszolút nem érdekelték a doktornőmet, de én ragaszkodtam hozzá, hogy megnézze. Büszke voltam rájuk.
Ekkor voltam 5 hetes és 4 napos.
Megvizsgált, semmi eltérőt nem tapasztalt, aztán jött az uh, természetesen az imádott hüvelyi uh. Internetes "tanulmányaimból" tudtam, hogy egy fekete kört (petezsák) kellene látnunk, és benne egy kis pontot, jó esetben kis pulzáló akármivel. Ott volt. Ahogy az meg van írva. Ekkor a CRL már 2 mm volt. Óriási gyerek.
A petezsák 13 mm. 1 élő iu. grav. Enyém. Anyám!
A barnázásra Utrogestant kaptam, és itt szeretném kifejteni az ezzel kapcsolatos elméletemet.
Ugyebár a barnázást nagy valószínűséggel sárgatest elégtelenség okozta, azaz progeszteron hiány. Ez csak feltételezés, mivel nem történt most vérvétel, viszont a teherbeesés előtt igen, ami szintén alacsony progeszteron szintet igazolt (0,64 nmol/L).
Egy kérdésre még nem sikerült választ kapnom: miért nem lehet minden kismamát elküldeni vérvételre az első pozitív terhességi teszt után, amiből kiderülhetne, hogy van-e bármilyen, a terhességet veszélyeztető problémája??? A leggyakoribb a sárgatest-elégtelenség, amit gyönyörűen lehet orvosolni pl. Utrogestannal. És akkor nem lenne a rengeteg, egy nőt testileg-lelkileg megtörő, korai terhesség során bekövetkező vetélés.
Egyéb hormonális problémákba, pajzsmirigy működési zavarba már nem is mennék bele.
A nővérem 2 babáját veszítette el, a mai napig nem derült ki, hogy miért, ugyanis semmilyen utógondozás, kutatás nem történt.
Más persze a természetes szelekció, amikor az egyébként beteg babák halnak el.
Szóval ezt nem értem, de nem is ez most a téma.
Tehát miután pozitív lett mind a ... tizenvalahány tesztem, alig vártam az első uh-t. Ahogy írtam már, a teszteket a nem várt előtt csináltam. Kb. 1 hét múlva viszont elkezdtem barnázni. Nagyon nem örültem a pecsételésnek, utánanéztem mi lehet, mindenféle rémisztő és megnyugtató dolgokat olvastam, de mivel úgy gondoltam, hogy erre a problémára nem az interneten fogok megoldást találni, hívtam Andit (az orvosomat).
Azonnal induljak, pont rendel.
Persze míg várakoztam, kb. 3x kaptam idegösszeroppanást, de amint beléptem a magánrendelőbe, egyből elszállt minden idegességem, köszönhető ez a családias hangulatnak és a pozitív energiának. A tesztjeim persze abszolút nem érdekelték a doktornőmet, de én ragaszkodtam hozzá, hogy megnézze. Büszke voltam rájuk.
Ekkor voltam 5 hetes és 4 napos.
Megvizsgált, semmi eltérőt nem tapasztalt, aztán jött az uh, természetesen az imádott hüvelyi uh. Internetes "tanulmányaimból" tudtam, hogy egy fekete kört (petezsák) kellene látnunk, és benne egy kis pontot, jó esetben kis pulzáló akármivel. Ott volt. Ahogy az meg van írva. Ekkor a CRL már 2 mm volt. Óriási gyerek.
A petezsák 13 mm. 1 élő iu. grav. Enyém. Anyám!
A barnázásra Utrogestant kaptam, és itt szeretném kifejteni az ezzel kapcsolatos elméletemet.
Ugyebár a barnázást nagy valószínűséggel sárgatest elégtelenség okozta, azaz progeszteron hiány. Ez csak feltételezés, mivel nem történt most vérvétel, viszont a teherbeesés előtt igen, ami szintén alacsony progeszteron szintet igazolt (0,64 nmol/L).
Egy kérdésre még nem sikerült választ kapnom: miért nem lehet minden kismamát elküldeni vérvételre az első pozitív terhességi teszt után, amiből kiderülhetne, hogy van-e bármilyen, a terhességet veszélyeztető problémája??? A leggyakoribb a sárgatest-elégtelenség, amit gyönyörűen lehet orvosolni pl. Utrogestannal. És akkor nem lenne a rengeteg, egy nőt testileg-lelkileg megtörő, korai terhesség során bekövetkező vetélés.
Egyéb hormonális problémákba, pajzsmirigy működési zavarba már nem is mennék bele.
A nővérem 2 babáját veszítette el, a mai napig nem derült ki, hogy miért, ugyanis semmilyen utógondozás, kutatás nem történt.
Más persze a természetes szelekció, amikor az egyébként beteg babák halnak el.
Szóval ezt nem értem, de nem is ez most a téma.
2011. július 18., hétfő
Úristen, pozitív????
A nemvárt előtt (hát, ez is egy olyan kifejezés, amit csak a sokat olvasó, jólértesült kismamák és kismama-jelöltek ismernek) 3 nappal már nem bírtam, vettem 5 db (!) tesztet, biztos ami biztos alapon. Több félét, nehogy a minőség menjen a mennyiség rovására, 400 Ft és 2000 Ft között mozgott az áruk, úgyhogy kisebb vagyont hagytam a gyógyszertárban.
Délután hazaértem, természetesen nem bírtam ki, hogy ne próbáljak rá egyre. A controll csík azonnal rám vigyorgott, a másik sehol. Pár perc múlva, ha a fény felé fordítottam, mintha lett volna ott valami, de annyit csalódtam már, hogy inkább hagytam. A párom már 3 napja nem volt itthol, aznap éjjel érkezett, de reggel már ment is tovább (a vállalkozók nyugis élete már csak ilyen). Hát neki láttam egy újabb próbálkozásnak, gondoltam reggeli vizelet, új nap, új remények, hajrá.
A legdrágábbat bontottam ki, ilyet még nem használtam (Clearblue), vizeletsugaras, nem kell sokat bajlódni vele.
Szinte azonnal jelezte: terhes vagyok. Babám lesz. Ilyen nincs. Ez én vagyok? Úristen.
Felhívtam a páromat, jöjjön haza azonnal. Jött, látott, ültem a szőnyegen, szerintem fel sem fogtam sem én sem ő, megölelt, puszi, szeretlek, és már el is tűnt. Én is Téged.
Délután hazaértem, természetesen nem bírtam ki, hogy ne próbáljak rá egyre. A controll csík azonnal rám vigyorgott, a másik sehol. Pár perc múlva, ha a fény felé fordítottam, mintha lett volna ott valami, de annyit csalódtam már, hogy inkább hagytam. A párom már 3 napja nem volt itthol, aznap éjjel érkezett, de reggel már ment is tovább (a vállalkozók nyugis élete már csak ilyen). Hát neki láttam egy újabb próbálkozásnak, gondoltam reggeli vizelet, új nap, új remények, hajrá.
A legdrágábbat bontottam ki, ilyet még nem használtam (Clearblue), vizeletsugaras, nem kell sokat bajlódni vele.
Szinte azonnal jelezte: terhes vagyok. Babám lesz. Ilyen nincs. Ez én vagyok? Úristen.
Felhívtam a páromat, jöjjön haza azonnal. Jött, látott, ültem a szőnyegen, szerintem fel sem fogtam sem én sem ő, megölelt, puszi, szeretlek, és már el is tűnt. Én is Téged.
csodapirula 2.
A párom eredménye, ahogy az orvos fogalmazott, "jobb, mint az NBI, akár kereskedhetne is vele". Spermaszám 100 millió / ml, aminek 50% intenzív, szóval nagyon tuti. Mondanom sem kell, minimum 1 hétig ezzel hencegett.
Mivel ez az eredmény rendben volt, így a nőgyógyászom fölírta a csodapirulát, ami arra volt hivatott, hogy peteérést serkentsen: Clostilbegyt, a menstruáció 3. napjától, 5 napon át 1x1. Persze én problémáztam azon, hogy megint meg kell várnom a ki tudja mikor érkező újabb menstruációmat, dehát ez van.
Innentől kezdve felpörögtek az események, a 11.-13.-14. nap uh-val néztük, hogy hogy állnak a petéim. Kettő is versenyzett, de az egyik hamar alul maradt, a másik viszont jól megnőtt, előbb 16mm-re, majd 23mm-re.
Megkaptuk az ukázt: 14. és 16. nap mindent bele. Mivel ez pont Húsvét hétvégére esett, nem volt probléma.
Mivel ez az eredmény rendben volt, így a nőgyógyászom fölírta a csodapirulát, ami arra volt hivatott, hogy peteérést serkentsen: Clostilbegyt, a menstruáció 3. napjától, 5 napon át 1x1. Persze én problémáztam azon, hogy megint meg kell várnom a ki tudja mikor érkező újabb menstruációmat, dehát ez van.
Innentől kezdve felpörögtek az események, a 11.-13.-14. nap uh-val néztük, hogy hogy állnak a petéim. Kettő is versenyzett, de az egyik hamar alul maradt, a másik viszont jól megnőtt, előbb 16mm-re, majd 23mm-re.
Megkaptuk az ukázt: 14. és 16. nap mindent bele. Mivel ez pont Húsvét hétvégére esett, nem volt probléma.
csodapirula
A menszesz előtti pecsételésért a doktornő szerint nagy valószínűséggel hormonprobléma okozza.
Ennek kiderítése sajnos nem egy-két nap, hanem közel egy hónap.
Feladatot kaptam: a következő menstruáció 3. és 21. napján vérvétel. Tőlem? Vért? Én attól elájulok!!
De nem volt kérdés: a cél érdekében akár fel is locsolhatnak.
Április végén már menstruálnom kellett volna, bár nem is számítottam arra, hogy a 28. nap reggelén beköszöntenek a piros betűs ünnepek, ismét várnom kellett 42 napot.
A 3. nap remegő kezekkel-lábakkal álltam sorban a rutinos, pocakos, babát váró kismamák után, ami így együtt alapból megpecsételte a napomat. Persze túléltem a vérvételt, és túléltem minden egyes napot a 21. napig. A második vérvételre már a rutinos öreg rókák magabiztosságával érkeztem, és úgy adtam le a véremet, mint egy rutinos kismamának készülő - azt persze nem láttam, hány üvegecskével vettek le, mert oda nézni azért még nem mertem...
Eredmény kb. 1 hét múlva, a szívem a torkomban dobogott, mikor hívtam az orvosomat, míg kicsengett a telefon, lepergett a szemem előtt az összes lehetséges diagnózis, amiről az utóbbi hetekben olvastam, a PCOS-tól kezdve az endometriózison át a pajzsmirigy elégtelen működéséig, minden.
A doktornénim gyors válasza a megszokott lazasággal: "nincs peteérésed, de csinálunk gyógyszerrel. De addig nem írom fel, míg a férjed nincs túl egy andragógiai vizsgálaton."
Elsőre meg sem tudtam jegyezni azt a szót, hogy andragógia, mindig az andrológia jutott eszembe, mert azt tanultam a főiskolán. Ma már tudom: nem ugyanaz...
Abban biztos voltam, hogy a párom nem fog ezen problémázni. Ez így is volt, elmentünk a magánrendelésre, megvizsgálták kívül-belül - bár ő csak a belülre emlékezett -, és egy helyes kis műanyag tégellyel lépett ki a rendelőből, amibe 5 nap önmegtartóztatás után kellett produkálnunk valamit.
Nem mondom, hogy egyszerű volt abban a pillanatban koncentrálni egyszerre a meghittségre, az izgalomra, a dobozkára, és arra, hogy fél óránk van, hogy beérjünk a 20km-re lévő kórházba leadni a "családot".
De végül sikerült, persze a párom megkért, hogy mivel nem olyan könnyű leparkolni a kórház udvarán, inkább oldalra áll, szaladjak én fel a terméssel. Mit is tehetne ilyenkor egy jó feleség? Szaladtam.
Ennek kiderítése sajnos nem egy-két nap, hanem közel egy hónap.
Feladatot kaptam: a következő menstruáció 3. és 21. napján vérvétel. Tőlem? Vért? Én attól elájulok!!
De nem volt kérdés: a cél érdekében akár fel is locsolhatnak.
Április végén már menstruálnom kellett volna, bár nem is számítottam arra, hogy a 28. nap reggelén beköszöntenek a piros betűs ünnepek, ismét várnom kellett 42 napot.
A 3. nap remegő kezekkel-lábakkal álltam sorban a rutinos, pocakos, babát váró kismamák után, ami így együtt alapból megpecsételte a napomat. Persze túléltem a vérvételt, és túléltem minden egyes napot a 21. napig. A második vérvételre már a rutinos öreg rókák magabiztosságával érkeztem, és úgy adtam le a véremet, mint egy rutinos kismamának készülő - azt persze nem láttam, hány üvegecskével vettek le, mert oda nézni azért még nem mertem...
Eredmény kb. 1 hét múlva, a szívem a torkomban dobogott, mikor hívtam az orvosomat, míg kicsengett a telefon, lepergett a szemem előtt az összes lehetséges diagnózis, amiről az utóbbi hetekben olvastam, a PCOS-tól kezdve az endometriózison át a pajzsmirigy elégtelen működéséig, minden.
A doktornénim gyors válasza a megszokott lazasággal: "nincs peteérésed, de csinálunk gyógyszerrel. De addig nem írom fel, míg a férjed nincs túl egy andragógiai vizsgálaton."
Elsőre meg sem tudtam jegyezni azt a szót, hogy andragógia, mindig az andrológia jutott eszembe, mert azt tanultam a főiskolán. Ma már tudom: nem ugyanaz...
Abban biztos voltam, hogy a párom nem fog ezen problémázni. Ez így is volt, elmentünk a magánrendelésre, megvizsgálták kívül-belül - bár ő csak a belülre emlékezett -, és egy helyes kis műanyag tégellyel lépett ki a rendelőből, amibe 5 nap önmegtartóztatás után kellett produkálnunk valamit.
Nem mondom, hogy egyszerű volt abban a pillanatban koncentrálni egyszerre a meghittségre, az izgalomra, a dobozkára, és arra, hogy fél óránk van, hogy beérjünk a 20km-re lévő kórházba leadni a "családot".
De végül sikerült, persze a párom megkért, hogy mivel nem olyan könnyű leparkolni a kórház udvarán, inkább oldalra áll, szaladjak én fel a terméssel. Mit is tehetne ilyenkor egy jó feleség? Szaladtam.
csalódás csalódás után
Azt gondoltuk bizony, hogy fiatalok vagyunk, egészségesek, egész életünkben sportoltunk mindketten, nem dohányzunk, nem iszunk, nem drogoztunk soha, mi lehet a gond?
Első hónap, augusztus - na jó, ez igen nagy csoda lenne, első hónapban kinek sikerül?
Szeptember - biztos nem jókor voltunk együtt. A barátainkkal ebédeltünk egyik nap, és ők az ovulációs tesztre esküdtek, ők is próbálkoztak fél évig, már kezdtek kétségbe esni, mikor megvették a kis csoda-kütyüt, az ovulációs tesztet, és első hónapban megfogant a kis csoda. El is hittem, szemmel látható volt a bizonyíték, óriási pocak formájában.
Hááát, én biztos lejárt szavatosságút kaptam, nekem nem mutatott semmit sem szeptemberben, sem októberben.
Aztán novemberben megszületett a baráti ovu teszt eredménye, a kis királylány. Hát, ez tényleg nem volt kamu...
Karácsonyra persze minden második karácsonyi ajándék mellett ott volt a kis kártya, amivel finoman közölte a család, hogy már nagyon várják a kis trónörököst. Na bumm. Nem mintha mi nem...
Az év eleje nagyon húzós volt a munkahelyemen, de miután januárban és februárban is 40 napos ciklusaim voltak, és már korábban is észre vettem, hogy mielőtt elkezdek menstruálni, kb. 5 napig barna pecsételésem van, úgy döntöttem, nincs mit halogatni, irány a nőgyógyász!
Az orvosom egy 35 év körüli doktornő, fiatalos (mert fiatal is), tapasztalt, és nem utolsó sorban a keresztanyám az asszisztense a magánrendelésen. - Persze ez némi lelki felüdülésen kívül semmi előnyt nem jelent, nem kell sem rövidebb ideig várakoznom (bár max 15 perc), sőt még kevesebbet sem fizetnem...
Mivel a váróban ott volt a párom is, ahogy beléptem a rendelőbe, a keresztanyám örömmel nyugtázta a doktornőnek, hogy biztos baba van, nem egyedül jött...
Miután kiábrándítottam őket, a doktornő gyorsan felállította a feltételezett, előzetes diagnózist, ami miatt nem estem teherbe. Eddig!
Első hónap, augusztus - na jó, ez igen nagy csoda lenne, első hónapban kinek sikerül?
Szeptember - biztos nem jókor voltunk együtt. A barátainkkal ebédeltünk egyik nap, és ők az ovulációs tesztre esküdtek, ők is próbálkoztak fél évig, már kezdtek kétségbe esni, mikor megvették a kis csoda-kütyüt, az ovulációs tesztet, és első hónapban megfogant a kis csoda. El is hittem, szemmel látható volt a bizonyíték, óriási pocak formájában.
Hááát, én biztos lejárt szavatosságút kaptam, nekem nem mutatott semmit sem szeptemberben, sem októberben.
Aztán novemberben megszületett a baráti ovu teszt eredménye, a kis királylány. Hát, ez tényleg nem volt kamu...
Karácsonyra persze minden második karácsonyi ajándék mellett ott volt a kis kártya, amivel finoman közölte a család, hogy már nagyon várják a kis trónörököst. Na bumm. Nem mintha mi nem...
Az év eleje nagyon húzós volt a munkahelyemen, de miután januárban és februárban is 40 napos ciklusaim voltak, és már korábban is észre vettem, hogy mielőtt elkezdek menstruálni, kb. 5 napig barna pecsételésem van, úgy döntöttem, nincs mit halogatni, irány a nőgyógyász!
Az orvosom egy 35 év körüli doktornő, fiatalos (mert fiatal is), tapasztalt, és nem utolsó sorban a keresztanyám az asszisztense a magánrendelésen. - Persze ez némi lelki felüdülésen kívül semmi előnyt nem jelent, nem kell sem rövidebb ideig várakoznom (bár max 15 perc), sőt még kevesebbet sem fizetnem...
Mivel a váróban ott volt a párom is, ahogy beléptem a rendelőbe, a keresztanyám örömmel nyugtázta a doktornőnek, hogy biztos baba van, nem egyedül jött...
Miután kiábrándítottam őket, a doktornő gyorsan felállította a feltételezett, előzetes diagnózist, ami miatt nem estem teherbe. Eddig!
nem késő elkezdeni...
... mármint az írást. 28 éves vagyok. Boldog. Hullámzóan boldog, szerintem az az igazi, mert aki nem ismeri a mélyet, nem tud szárnyalni a magasban. Most szárnyalás van, mert zajlik a pocaknövesztés.
Ez a blog nem a kezdetektől indul, most jött el az ideje. Ma kezdtük a 15. hetet. Persze nem volt leányálom minden:
2008. január óta az egyik gépjármű-kereskedelmi cégnél dolgoztam, 2009. év elejétől mint értékesítési vezető. Kihívások, élmények, sikerek, és sok-sok-sok stressz.
Aztán 2010. nyár elején elkezdődött bennem valami. Elkezdtem vágyni. Azt nem mondhattam, hogy az anyaságra, mert nem tudtam milyen, soha nem voltam még anya. Egy érzésre, egy új életre. Úgy gondoltam, el jött az idő, hogy belevágjunk egy új élet megteremtésébe. A párom szerencsére ugyanígy gondolta.
2010. augusztusában abba hagytam a gyógyszer szedését, Lyndinette-et szedtem, ha jól emlékszem még a helyesírására. Emlékszem, amikor az első "szabad" szeretkezés után elégedetten néztünk egymásra és szerelmesen egyet értettünk abban, hogy ez nekünk tutira sikerült. ELSŐRE! Hát nem.
Ez a blog nem a kezdetektől indul, most jött el az ideje. Ma kezdtük a 15. hetet. Persze nem volt leányálom minden:
2008. január óta az egyik gépjármű-kereskedelmi cégnél dolgoztam, 2009. év elejétől mint értékesítési vezető. Kihívások, élmények, sikerek, és sok-sok-sok stressz.
Aztán 2010. nyár elején elkezdődött bennem valami. Elkezdtem vágyni. Azt nem mondhattam, hogy az anyaságra, mert nem tudtam milyen, soha nem voltam még anya. Egy érzésre, egy új életre. Úgy gondoltam, el jött az idő, hogy belevágjunk egy új élet megteremtésébe. A párom szerencsére ugyanígy gondolta.
2010. augusztusában abba hagytam a gyógyszer szedését, Lyndinette-et szedtem, ha jól emlékszem még a helyesírására. Emlékszem, amikor az első "szabad" szeretkezés után elégedetten néztünk egymásra és szerelmesen egyet értettünk abban, hogy ez nekünk tutira sikerült. ELSŐRE! Hát nem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)