... mármint az írást. 28 éves vagyok. Boldog. Hullámzóan boldog, szerintem az az igazi, mert aki nem ismeri a mélyet, nem tud szárnyalni a magasban. Most szárnyalás van, mert zajlik a pocaknövesztés.
Ez a blog nem a kezdetektől indul, most jött el az ideje. Ma kezdtük a 15. hetet. Persze nem volt leányálom minden:
2008. január óta az egyik gépjármű-kereskedelmi cégnél dolgoztam, 2009. év elejétől mint értékesítési vezető. Kihívások, élmények, sikerek, és sok-sok-sok stressz.
Aztán 2010. nyár elején elkezdődött bennem valami. Elkezdtem vágyni. Azt nem mondhattam, hogy az anyaságra, mert nem tudtam milyen, soha nem voltam még anya. Egy érzésre, egy új életre. Úgy gondoltam, el jött az idő, hogy belevágjunk egy új élet megteremtésébe. A párom szerencsére ugyanígy gondolta.
2010. augusztusában abba hagytam a gyógyszer szedését, Lyndinette-et szedtem, ha jól emlékszem még a helyesírására. Emlékszem, amikor az első "szabad" szeretkezés után elégedetten néztünk egymásra és szerelmesen egyet értettünk abban, hogy ez nekünk tutira sikerült. ELSŐRE! Hát nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése