csodapirula

A menszesz előtti pecsételésért a doktornő szerint nagy valószínűséggel hormonprobléma okozza.
Ennek kiderítése sajnos nem egy-két nap, hanem közel egy hónap.
Feladatot kaptam: a következő menstruáció 3. és 21. napján vérvétel. Tőlem? Vért? Én attól elájulok!!
De nem volt kérdés: a cél érdekében akár fel is locsolhatnak.
Április végén már menstruálnom kellett volna, bár nem is számítottam arra, hogy a 28. nap reggelén beköszöntenek a piros betűs ünnepek, ismét várnom kellett 42 napot.
A 3. nap remegő kezekkel-lábakkal álltam sorban a rutinos, pocakos, babát váró kismamák után, ami így együtt alapból megpecsételte a napomat. Persze túléltem a vérvételt, és túléltem minden egyes napot a 21. napig. A második vérvételre már a rutinos öreg rókák magabiztosságával érkeztem, és úgy adtam le a véremet, mint egy rutinos kismamának készülő - azt persze nem láttam, hány üvegecskével vettek le, mert oda nézni azért még nem mertem...
Eredmény kb. 1 hét múlva, a szívem a torkomban dobogott, mikor hívtam az orvosomat, míg kicsengett a telefon, lepergett a szemem előtt az összes lehetséges diagnózis, amiről az utóbbi hetekben olvastam, a PCOS-tól kezdve az endometriózison át a pajzsmirigy elégtelen működéséig, minden.
A doktornénim gyors válasza a megszokott lazasággal: "nincs peteérésed, de csinálunk gyógyszerrel. De addig nem írom fel, míg a férjed nincs túl egy andragógiai vizsgálaton." 
Elsőre meg sem tudtam jegyezni azt a szót, hogy andragógia, mindig az andrológia jutott eszembe, mert azt tanultam a főiskolán. Ma már tudom: nem ugyanaz...
Abban biztos voltam, hogy a párom nem fog ezen problémázni. Ez így is volt, elmentünk a magánrendelésre, megvizsgálták kívül-belül - bár ő csak a belülre emlékezett -, és egy helyes kis műanyag tégellyel lépett ki a rendelőből, amibe 5 nap önmegtartóztatás után kellett produkálnunk valamit.
Nem mondom, hogy egyszerű volt abban a pillanatban koncentrálni egyszerre a meghittségre, az izgalomra, a dobozkára, és arra, hogy fél óránk van, hogy beérjünk a 20km-re lévő kórházba leadni a "családot".
De végül sikerült, persze a párom megkért, hogy mivel nem olyan könnyű leparkolni a kórház udvarán, inkább oldalra áll, szaladjak én fel a terméssel. Mit is tehetne ilyenkor egy jó feleség? Szaladtam.