2012. január 24., kedd

Megérkezett Zalán - szüléstörténet

Hónapokig olvasva a sok-sok szüléstörténetet, bevallom végig arra a pillanatra vágytam, amikor én írhatom le a sajátomat. Egyrészt mert az azt jelenti, hogy túl vagyok rajta, másrészt úgy gondoltam, hogy leírva, újraolvasva ismét átélhetem majd. - Pedig akkor még nem tudtam, hogy vágyom-e majd az újra átélésre.

2012.01.09.-én megérkezett Zalán baba. Némileg váratlanul pörögtek fel az események ezen a hétfői napon. Elméletileg pont egy hetem volt még hátra, január 15-re voltam kiírva. Hétvégén már éreztem, hogy valami változik - de mivel ezt már 9 hónapja érzem, túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Jóslófájásaim voltak, pénteken még elmentem NST-re, ahol én már láttam a mozgások során azokat a kiugrásokat, amelyek három nappal később császármetszéshez vezettek.
Na jó, itt az ideje, hogy eláruljam a titkot: az orvosommal történt korábbi konzultáció alapján ígyis-úgyis porgramozott császárral szültem volna, január 10. vagy 11.-én.
Szóval január 9.-én, hétfőn reggel a megbeszéltek alapján mentem NST-re. Mozgolódott szépen Zalán, semmi gondot nem éreztem, és az NST-t felügyelő hölgy is mindent rendben talált, amellett, hogy megjegyezte, hogy ez a baba már készülődik kifelé.
Az eredményt megmutattam az orvosomnak, aki éppen szülőszobán volt - micsoda véletlenek. Mikor megnézte, soha nem látott feszültséget láttam az arcán. Eltűnt, konzultált a főorvossal, és visszatérve elmondta, hogy ez az NST bizony nem 100-as, nem egyenletes a szívritmus, mozgásokra nem reagál jól a baba. Mondanom sem kell, nagyon megijedtem, amúgy is nagyon pánikolós vagyok, így nem lepődtem meg, hogy mire leértünk a terhesambulanciára, 170 volt a vérnyomásom. Közölték, hogy már nem mehetek haza, befektetnek, végeznek egy terheléses vizsgálatot, amelyen kiderül, hogy mennyire tolerálja a pici a méhösszehúzódásokat.
Fel a szülőszobára, bekötötték az oxitocint, és vártunk. Először nem volt túl fényes az eredmény, de aztán beállt a szívhang, így az orvosom abba az irányba hajlott, hogy bent töltöm az éjszakát - még egyben -, és holnap császár.
Bevallom, erről hallani sem akartam, nagyon szerettem volna, ha túl vagyok az egészen, mert nagyon féltettem a picit, nehogy ne bírja a szíve. Így az az igazság, hogy hisztiztem egy kicsit, hogy én nem bírom ki épp idegekkel az éjszakát, és bármit megteszek, csak vegyük ki ezt a babát - ha már másnap ígyis-úgyis ez történne.
Az orvosom konzultált, jött-ment, és végül meg is lett az eredmény: mentünk a műtőbe, és 2012.01.09.-én, 14:30-kor megszületett Zalán, 3800g-mal, és 51 cm-rel. Kétszer volt a nyakára tekeredve a köldökzsinór, ez okozta a problémát, mert ahogy mocorgott, húzta-vonta, emiatt látszott az NST-n, hogy mozgáskor nem túl jó a szívhang.
Szerencsére végül minden rendben zajlott, nagyon boldog voltam, hogy a kezemben tarthattam a kisfiamat, és ismét beigazolódott számomra, hogy az anyai megérzésnél nincs igazabb, ugyanis végig tudtam, hogy sorsszerűen császármetszéssel kell szülnöm.

A műtét egyáltalán nem volt rossz, mindennel együtt kb. 30 perc, majd 12 óra az őrzőben, de oda már behozták Zalánt, és bejöhettek pár percre a családtagok, az apucija pedig sokáig bent lehetett.
A másnap az nem volt egy leányálom, egy szép hasi sebbel felülni-felállni-elindulni-pisilni, na ez nem olyan egyszerű. De visszagondolva nem volt borzasztó. Sokkal rosszabb volt ennél, hogy nem tudtam egyből szoptatni Zalánt, mivel nem volt tejem, és senki nem segített semmiben a kórházban. Hihetetlen ami ott megy, de komolyan, nagyképű, undok csecsemősök voltak, akikről nem is értettem mit keresnek ott. Ha valaki annyira látványosan utálja a munkáját, akkor miért nem vált pályát?

Mindegy, a lényeg, hogy már itthol vagyunk, alakulunk, és próbálunk összeszokni, egy család lenni.
Nagyon cuki a kis Zalán, teljesen megváltozott az életünk, mostantól az a legfontosabb, hogy ő boldog legyen.
(Azt ismét nem tudom, miért fejjel lefelé teszi be a képet, de ez már így maradt.)

2011. december 26., hétfő

38. hét

Túl az első NST-n, közel az utolsó nőgyógyászati konzultációhoz, belefeledkezve a karácsonyi hangulatba, egyre többször jut eszembe az elmúlt 37 hét. Mivel nem vagyok túl a szülésen, azaz nem értem a terhesség végéhez, már csak babonából sem összegzek, de az biztos, hogy szavakkal nem lehet megfogalmazni mindazt, amit egy nő az első terhessége során megél. És ezt bizonyára csak fokozni fogja az első szülés élménye.
Mindenesetre az biztos, hogy lázadnak a hormonjaim, naggggyon nyügös vagyok, bármin képes vagyok elsírni magam, és egyre türelmetlenebbül várom, hogy elteljenek az előttem álló napok.
Már nagy a pocakom, Zalán baba jóval 3 kg felett lesz, és ha olyan aktív lesz kint is, mint bent, na akkor fel köthetjük a gatyánkat.
Múlt héten megtörtént a hüvelykenet mintavétel, megállapította a nőgyógyászom, hogy teljesen zárt a méhszájam, úgyhogy picit megnyugodtam. Január 2.-án megyek még az orvosomhoz, bár kicsit nem bánnám, ha addigra már babáznék. De ha a kicsimanó bent szeretne még maradni, sebaj, a lényeg, hogy vele minden rendben legyen. Szülés után elárulok majd egy titkot. Főleg, hogy az orvosom MÁTÓL 3 HÉTIG SZABIN VAN! (Csak a magánrendelésen lesz, plusz megígérte, hogy a közelben lesz, ha kellene....)
Addig is várok, várok, várok...

Ja, és az NST-ről annyit, hogy egy nagyon stresszelős dolognak tartom, bár ez biztosan függ az asszisztenstől is, de ahogy mondja, hogy "nna még három mozgást várunk, beszélgessünk a babához, simogassuk...".

Nem baj, már csak 2x kell mennem...

2011. november 6., vasárnap

30. hét, védőnői bakik, avagy de jó kiszolgáltatottnak lenni...


Köszi Gabanyu, hogy írtál, itt vagyok, ragyogok (nem mindig szó szerint, de igyekszem...), ma töltöm a 30. hetet, azaz holnap kezdem a 31.-et - fő az optimizmus!
Nagyon sok minden történt az elmúlt hetekben, időnként kezdem ledobni a láncot, de amúgy minden szuper :-)
Múlt héten elmentem a védőnőhöz, hogy nézzen rá a vizeletemre, mert mióta hólyaghurutom volt, jobban figyelek. Bár ne mentem volna, ugyanis nyertem ezzel egy sírós délutánt. Ugyanis a mi drága (és sajnos) egyetlen védőnőnk tudat alatt arra készült, hogy jól megvicceljen. Kár, hogy nem voltam mosolygós kedvemben. Illetve, mikor bementem, még őszinte volt a mosolyom, kifelé jövet már hazudnék, ha azt mondanám...

Szóval vizeletminta odaad, kémcsőbe beletölt, tesztcsíkot belemárt, szem kikerekedik - fehérje van a vizeletedben - mondja. Lesápadtam, leizzadtam, lefőttem, legyökereztem. Miután részletezte, hogy ez mivel járhat - mintha nem tudnám - , és butácskán elgondolkodott, hogy most mi legyen, több órának tűnő pillanatot követően a fejéhez kapott, hogy hoppppááá, ez a tesztcsík hibás, ősrégi és alapól el van szineződve az összes.
BASSZUS! - na jó, nem ezt gondoltam, hanem sokkkkal cifrábbat, de most nem ez a lényeg, hanem hogy keresett 2 tesztcsíkot, ami aránylag megfelelőnek tűnt, bár a fehérje-kimutató kockán kívül az összes kocka eléggé viseltes volt, de mindegy.

Abban maradtunk - mivel egyrészt nem tudtam hirtelen újabb vizeletet produkálni, másrészt sietnem kellett, mert már vártak rám, szóval megbeszéltük, hogy otthol megnézem és visszaszólok.

Mondanom sem kell, mindkét teszt jó lett, így legbelül úy döntöttem, hogy én bizony nem megyek hozzá többet. Ehelyett beruháztam egy vérnyomásmérőre, és beszereztem pár tesztcsíkot, ami több dolgot is kimutat: fehérje, baktérium, vér, ph, stb. Eddig minden tesztnél rendben volt minden.

Csak annyit fűznék hozzá ehhez az egészhez, hogy igen nagy felelőssége van a védőnőknek is, mivel sokkal körültekintőbben kellene viszonyulniuk a kismamákhoz, mert amellett, hogy totálisan félrediagnosztizált, még úgy kiborította az amúgy is labilis-állapotos-ingatag lelkiállapotomat, hogy jól megríkatott...
Bár a bizalom eddig sem volt makulátlan, mivel szerintem olyan pitiáner dolgokkal nincs tisztában, amit tudnia KELLENE. Például mikor megkérdeztem, hogy toxoplazmára nem leszek-e szűrve, megkérdezte, hogy mi az a toxoplazma? Az veszélyes terhesség során?
Azóta persze már megtudtam, hogy nincs a kötelező szűrések között, de akkor is...

Természetesen nem általánosítani szeretnék, a legtöbb védőnő biztosan szöges ellentéte az enyémnek, és kifogástalanul végzik a munkájukat.

Azóta persze időnként méregetem a vérnyomásomat, a maximum 127/80 volt eddig, és remélem ez így is marad.
A pulzusom bizonyítottan kiugrott 1x 153-ra, de az oka is megvolt, mivel felszaladtam egy hivatal 3. emeletére. Ez úgy derült ki, hogy korábban már biztos említettem, hogy gyerek korom óta soka az extrasistole-m, azaz a szívem néha plusz ütéseket produkál, amelyeket én szerencsés módon érzek is.
Már 100 orvos látott életem során, mindenki teljesen ártalmatlan dologként kezelte, de picit aggódva a szülés során ebből adódóan esetlegesen felmerülő komplikációk miatt, felkerestem egy újabb orvos újabb magánrendelőjét.
Az uh és EKG-t követően abban maradtunk, hogy elvégzünk egy 24 órás Holter vizsgálatot, amely során egyik nap reggel feltesznek rám egy EKG-t, és 24 óra múlva leveszik.
Ez meg is történt, és ez alatt a 24 óra alatt szaladtam fel a Földalapkezelő Hivatalnál a 3. emeletre. Éreztem is, hogy kiugrik a szívem a fülemen, de ez max 20 másodpercig tartott. A doktor bácsi persze szóvá is tette.
De ezen kívül semmi probléma nem volt, az extráim továbbra is megvannak, de ezek nem fognak gondot is okozni.

Legbelül azt reméltem, hogy császármetszést javasol majd, ezt csendben bevallom. Rá is kérdeztem, hogy esetleg nem lehetne-e, hogy... de nem! És esetleg csak egy orvosi javaslatot nem írna-e, mivel a nőgyógyászom azt mondta, hogy neki szüksége van egy orvosi javaslatra - de NEM! Ne szórakozzak, szüljek normál módon. Köszi.

Nem hisztizek, nem is a fájdalomtól félek - valószínűleg azért, mert nem tudom mi vár rám, inkább csak a komplikációk miatt aggódóm.

Ráadásul van egy erős megérzésem, hogy császárral fogok szülni. Emlékeztek? Az utolsó megérzésem is bejött: kisfiú érkezik!

Lehet, hogy tényleg van valami a megérzésekben, ugyanis a héten ismét voltam 4D uh-n - ismét egyedül, a páromnak nem sikerült odaérnie. Töltök majd fel képet is, Zalán nagyon cuki, már nagyon sokat nőtt, és 2 héttel előrébb tart, mint én: én 29 hetes, 3 napos voltam, ő pedig már 31 hetes, 3 napos, és több, mint 1600g!
Állítólag jóval 3kg felett lesz.
Adatok 29 hét 3 nap:
BPD 8,09cm
OFD 10,20cm
HC 29,11cm
AC 26,13cm
FL 5,94cm
Súly 1649g, 31hét 3 nap

A magzatvíz mennyisége megfelelő, szép a méhlepény is, egyáltalán nem meszes, csak annyi a bibi, hogy a széle eléri a méhszájamat. Ezt mindenképpen megemlítem szerdán a nőgyógyásznak, nézze meg ő is.
Egyébként mivel a kezével és a lábával is igyekezett eltakarni az arcát, így gyakorlatilag semmit nem láttunk az arcából, ezért két hét múlva visszamehetünk egy ingyenes nézelődésre.
Mivel most másodjára voltam, már kaptam kedvezményt, 13.000 Ft helyett 10.000 Ft-ot kellett fizetnem, a következő pedig a fenti okok miatt ingyenes.

A 4d uh ára csökken, van viszont valami ami nő: már 10 kg-ot híztam ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

(Külön elnézést kérek a képek állásáért, fogalmam nincs miért így teszi be, eredetileg nem így voltak...)

2011. október 7., péntek

26. hét; www.pindurpandurbizomanyi.hu


Nem vagyok egy éjjel-nappal blogíró, gondolom ez eléggé nyilvánvaló. Már napok óta készülök megfogalmazni azt a sok-sok új gondolatot, érzelmet, félelmet, kérdést és kételyt, amelyek nap mint nap megszületnek bennem. Már nagyon várom, hogy a 30. héten legyek. Szükségem van ezekre a mérföldkövekre. Ilyen volt a 12., a 15., a 20., és a 25. hét.
Nagyon gyorsan elillant ez a 6 hónap. Mikor május 3.-án megjelent a két csík a terhességi teszten, csak elképzelni tudtam, hogy mi vár rám a következő hónapokban, de olyannyira különleges és megfogalmazhatatlan érzések születtek bennem, amelyekről halvány fogalmam sem volt.
Jelenleg ismét az extra mennyiségű folyadék kötelezően előírt elfogyasztásával küzdök nap mint nap. Ez kell ahhoz, hogy a hólyaghurutom ne újuljon ki, és továbbra is megússzam antibiotikum nélkül. Tőzegáfonya kapszula és kamilla tea, valamint sok-sok szénsavmentes ásványvíz a gyógyír erre. A cickafark teát teljesen kiiktattam, nekem nem hatott.
A picurka - aki 1 héttel előttem jár, már ami a méreteit illeti - szerencsére nagyon aktív, édesen reagál ha a kezemet a pocakomra teszem - simogatni nem szoktam, azt olvastam, nem javasolt.
Majdnem minden nap olvasok neki mesét, és van egy jól begyakorolt mondókánk, amit szintén minden nap elmondok neki - titkon bízva abban, hogy ha majd megszületik - amit már nagyon várok -, és hisztizni fog, sikerül majd megnyugtatni a pocakban megismert ritmusokkal, mondókákkal, zenével.
Nem lehet elég korán kezdeni...
A köldököm menthetetlenül ki fog dudorodni, nincs mese. Már elindult, és valószínűleg meg sem áll, míg teljesen szem elé nem kerül. Már kezdem megszokni a tudatot, pedig kifejezetten irtóztam eddig a gondolatától is, mint ahogy attól is, hogy ismerős-ismeretlen megállíthatatlan kényszert érez arra nap mint nap, hogy kifejezze véleményét a pocakom méretére, formájára, állására vonatkozóan.
Minél többen, miné többféleképpen látnak, annál biztosabb vagyok benne, hogy egyikőjük véleménye sem érdekel. Egy napon belül két különböző ismeretlen ismerős fejtette ki, homlokegyenest ellenkező véleményét: az egyikőjük szerint kifejezetten kicsi a hasam, tuti a túlhordás - már nem mintha lenne összefüggés, de mindegy. Míg a másik hölgy - mert nyilván nem férfiak veszik a bátorságot - úgy gondolta pár óra múlva, hogy óóóóóriási lesz a hasam a végére, meg a gyerek is, és amúgy is karikás a szemem.
Na, én ahelyett, hogy ezekkel a véleményekkel foglalkoznék, mint eddigi életem során mindig, enerigiát nem kímélve megpróbálom a lehető leghasznosabban eltölteni az időmet. A családi vállalkozáson kívül fontos szerepet játszik a saját projektem, ami egy internetes bizományi, webáruház. Pindúr Pandúr Bizományi és Webáruház, amellyel nem elsősorban profitorientált céllal foglalkozom, sokkal inkább egy olyan weboldal létrehozása volt a célom, amelyen nem csak a használt baba-mama holmikat lehet értékesíteni és potom pénzért megvásárolni használt és új termékeket, hanem érdekességeket, újdonságokat, cikkeket lehet rajta olvasni, eszmét cserélni, információkat megosztani. www.pindurpandurbizomanyi.hu - remélem hamarosan tényleg igaz lesz rá a szlogen: Több, mint egy webáruház!
Bár még gyerekcipőben jár a dolog - szó szerint :-), de nagyon igyekszem
Ja, arról még talán nem írtam, hogy voltam 4D uh-n, még a 22. héten, töltök föl egy képet is Zalánról. Szerintem gyönyörű, dehát hogy is gondolhatnám másképp :-)

2011. szeptember 1., csütörtök

hólyaghurut - 21. hét

Pont valamelyik nap gondoltam rá, hogy milyen szerencsés vagyok, minden különösebb rosszullét nélkül voltam túl az első trimeszteren, és tulajdonképpen azóta sem érzek semmi aggasztót.
Két napja viszont miközben egész délután autóban ültem, klímával hűtve magam, többször éreztem éles, hasító érzést hüvely-végbél-alhas tájékán, nagyon kellemetlen volt.
Másnap reggel mentem is az orvosomhoz, aki szó szerint szemmel megvizsgált, megfogta a hasam, nem keményedik, tök szép, nincs semmi bajom, mehetek ahova akarok...
De halkan, kicsit félve megjegyeztem, hogy esetleg ha megnéznénk okával a méhszájamat, csak hogy mindketten megnyugodjunk - bár a többes szám költői túlzás, már ami az aggódást illeti -, megállapította, hogy teljesen zárt, van egy kis hólyaghurutom, igyak meg 3 liter vizet minden nap.
De miután tegnap vizeletürítés után fokozódott a dolog, csak felhívtam, hogy ez most mi lehet, menjek háziorvoshoz, vagy mégis mi a túrót csináljak. "Igyál 2 napig 4 liter vizet / nap, pénteken irány a védőnő, vizeletminta, genny-keresés a vizeletben."
Hát, nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz 4 liter vizet meginni egy nap alatt. Ez azt jelenti, hogy tényleg nagyon keveset ittam.
Mindenesetre holnap viszem a kis üvegecskét a védőnőhöz. Remélem nem lesz gond.

Egyébként Zalán nagyon cuki, sokat mocorog, már az apukája kezébe is belerúgott kétszer. Elérkezett az az idő, amikor - gondolom köszönhetően annak, hogy már nap mint nap érzem, hogy létezik - már nem tudnám elengedni őt, legalábbis nagyon-nagyon megviselne.
A kedvenc közös elfoglaltságunk a meseolvasás, mármint én olvasom, ő meg hallgatja - és meggyőződésem, hogy hallja is. Igyekszem minden reggel, bár - és ez remélem nem azt jelenti, hogy ideje korán befuccsoltak az anyai vénáim - nem minden nap van rá időm. De mivel ma lazább napom van, reggel a végére értünk annak a mesének, ami tulajdonképpen egy szépirodalmi mű, és abszolút kézen fekvő jelen esetben:  A kis herceg.




2011. augusztus 18., csütörtök

Nnna, túl vagyok a 18 hetes genetikai ultrahangon. A várakozásaimmal ellentétben 2 perc volt az egész. Mármint a vizsgálat. A várakozás több, mint egy óra, pedig időpontra mentem.
Arra számítottam, hogy részletezni fogja a dokibácsi, hogy hol a veséje, mája, szíve, stb., stb., ezzel szemben egy szót sem szólt, csak diktált néhány adatot az asszisztensnek, és kész. Persze azért nem hagyott nyugodni a buzgóság, és rákérdeztem, hogy még mindig kisfiú-e? És mondta, hogy úgy néz ki, még sokáig az is lesz.
Az AFP is jó lett, 1,64 MoM.
Zalán adatai jelenleg (legalábbis tegnap ezek voltak, nem hiszem, hogy azóta sokat nőtt volna...)
BPD: 45 mm, FL: 30 mm, HL 30mm, Lepény elhelyezkedése: hátsó falon, magzatvíz kp. mennyiségű.

Tegnap kétszer voltam uh-n, mivel délelőtt a kórházban genetikai ultrahangon, délután pedig a nőgyógyászomnál a szokásos havi bemutatkozáson. Kaptam is 5 db fotót a kis cukiról, és most fért rá utoljára egy képre a gyerek. Hát, nem is lehet törpike, mivel én 175 cm vagyok, a párocskám 185 cm körül van.
Most már határozottan érzem a mozgását, főleg nyugalmi helyzetben, illetve miután eszek.
Míg tegnap vártam a genetikai uh-ra, összeismerkedtem egyik sorstársammal, csak ő 3 héttel fiatalabb babás, de sokkal-sokkal nagyobb hasa van. Bár azért ezt - ahogy meg is beszéltük ott - a súlyfelesleg okozza nála elsősorban. Hát, nem tudom nekem mekkora lesz, de már nagyon várom a januárt.

2011. augusztus 8., hétfő

17.-18. hét

Ma indulok neki a 18. hétnek. Mindjárt a felénél járok, te jó ég! Egyébként mindent elmond a türelmetlenségemről az a tény, hogy mindig a következő hétről olvasok a neten, azaz ma reggel már a 19. hétbe néztem bele - hogy fejlődik a babám, mi lesz, hogy lesz.

Múlt hét kedden voltam vérvételen. AFP + Hepatitis B + cukor + koleszterin + vércsoport + kitudjamiminden

A cukrot és a koleszterint én kértem, mert egyrészt mióta babát várok, még egyszer sem nézték a vérképemet, másrészt nagyon tartok attól, hogy nehogy terhességi diabéteszem legyen. (Persze valószínűleg - és remélhetőleg - ez is csak egy para a sok közül, ugyanis még a távolabbi családtagok között sincs cukorbeteg, ami igen ritka a jelenlegi egészségügyi helyzetben.)
A koleszterinem pedig már régebben is magasabb volt picit, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy míg fehér kenyeret kb. 10 éve nem eszem és a köreteket sem nagyon, addig sült szalonna, hurka, kolbász, mindenféle sült húsok jöhetnek, az édességekről nem is beszélve - bár mióta babát várok, kb a negyedét eszem mindezeknek, mint azelőtt. Egyszerűen nem kívánom.
A cukrom rendben van, az alsó határértéken. A koleszterinem viszont magas, 5,2 a felső határérték, ehelyett 7.
Ja, egyébként 5, azaz ÖT kémcső vért vettek le tőlem. Azt hittem, meghalok, de nem:-)
A hölgy, aki levette megnyugtatott, hogy a végére majd hozzászokok. Köszi!!

Megpróbálok föltenni egy fotót a jelenlegi pocakméretemről, remélhetőleg sikerül :-)