Pont valamelyik nap gondoltam rá, hogy milyen szerencsés vagyok, minden különösebb rosszullét nélkül voltam túl az első trimeszteren, és tulajdonképpen azóta sem érzek semmi aggasztót.
Két napja viszont miközben egész délután autóban ültem, klímával hűtve magam, többször éreztem éles, hasító érzést hüvely-végbél-alhas tájékán, nagyon kellemetlen volt.
Másnap reggel mentem is az orvosomhoz, aki szó szerint szemmel megvizsgált, megfogta a hasam, nem keményedik, tök szép, nincs semmi bajom, mehetek ahova akarok...
De halkan, kicsit félve megjegyeztem, hogy esetleg ha megnéznénk okával a méhszájamat, csak hogy mindketten megnyugodjunk - bár a többes szám költői túlzás, már ami az aggódást illeti -, megállapította, hogy teljesen zárt, van egy kis hólyaghurutom, igyak meg 3 liter vizet minden nap.
De miután tegnap vizeletürítés után fokozódott a dolog, csak felhívtam, hogy ez most mi lehet, menjek háziorvoshoz, vagy mégis mi a túrót csináljak. "Igyál 2 napig 4 liter vizet / nap, pénteken irány a védőnő, vizeletminta, genny-keresés a vizeletben."
Hát, nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz 4 liter vizet meginni egy nap alatt. Ez azt jelenti, hogy tényleg nagyon keveset ittam.
Mindenesetre holnap viszem a kis üvegecskét a védőnőhöz. Remélem nem lesz gond.
Egyébként Zalán nagyon cuki, sokat mocorog, már az apukája kezébe is belerúgott kétszer. Elérkezett az az idő, amikor - gondolom köszönhetően annak, hogy már nap mint nap érzem, hogy létezik - már nem tudnám elengedni őt, legalábbis nagyon-nagyon megviselne.
A kedvenc közös elfoglaltságunk a meseolvasás, mármint én olvasom, ő meg hallgatja - és meggyőződésem, hogy hallja is. Igyekszem minden reggel, bár - és ez remélem nem azt jelenti, hogy ideje korán befuccsoltak az anyai vénáim - nem minden nap van rá időm. De mivel ma lazább napom van, reggel a végére értünk annak a mesének, ami tulajdonképpen egy szépirodalmi mű, és abszolút kézen fekvő jelen esetben: A kis herceg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése