38. hét

Túl az első NST-n, közel az utolsó nőgyógyászati konzultációhoz, belefeledkezve a karácsonyi hangulatba, egyre többször jut eszembe az elmúlt 37 hét. Mivel nem vagyok túl a szülésen, azaz nem értem a terhesség végéhez, már csak babonából sem összegzek, de az biztos, hogy szavakkal nem lehet megfogalmazni mindazt, amit egy nő az első terhessége során megél. És ezt bizonyára csak fokozni fogja az első szülés élménye.
Mindenesetre az biztos, hogy lázadnak a hormonjaim, naggggyon nyügös vagyok, bármin képes vagyok elsírni magam, és egyre türelmetlenebbül várom, hogy elteljenek az előttem álló napok.
Már nagy a pocakom, Zalán baba jóval 3 kg felett lesz, és ha olyan aktív lesz kint is, mint bent, na akkor fel köthetjük a gatyánkat.
Múlt héten megtörtént a hüvelykenet mintavétel, megállapította a nőgyógyászom, hogy teljesen zárt a méhszájam, úgyhogy picit megnyugodtam. Január 2.-án megyek még az orvosomhoz, bár kicsit nem bánnám, ha addigra már babáznék. De ha a kicsimanó bent szeretne még maradni, sebaj, a lényeg, hogy vele minden rendben legyen. Szülés után elárulok majd egy titkot. Főleg, hogy az orvosom MÁTÓL 3 HÉTIG SZABIN VAN! (Csak a magánrendelésen lesz, plusz megígérte, hogy a közelben lesz, ha kellene....)
Addig is várok, várok, várok...

Ja, és az NST-ről annyit, hogy egy nagyon stresszelős dolognak tartom, bár ez biztosan függ az asszisztenstől is, de ahogy mondja, hogy "nna még három mozgást várunk, beszélgessünk a babához, simogassuk...".

Nem baj, már csak 2x kell mennem...

30. hét, védőnői bakik, avagy de jó kiszolgáltatottnak lenni...

Köszi Gabanyu, hogy írtál, itt vagyok, ragyogok (nem mindig szó szerint, de igyekszem...), ma töltöm a 30. hetet, azaz holnap kezdem a 31.-et - fő az optimizmus!
Nagyon sok minden történt az elmúlt hetekben, időnként kezdem ledobni a láncot, de amúgy minden szuper :-)
Múlt héten elmentem a védőnőhöz, hogy nézzen rá a vizeletemre, mert mióta hólyaghurutom volt, jobban figyelek. Bár ne mentem volna, ugyanis nyertem ezzel egy sírós délutánt. Ugyanis a mi drága (és sajnos) egyetlen védőnőnk tudat alatt arra készült, hogy jól megvicceljen. Kár, hogy nem voltam mosolygós kedvemben. Illetve, mikor bementem, még őszinte volt a mosolyom, kifelé jövet már hazudnék, ha azt mondanám...

Szóval vizeletminta odaad, kémcsőbe beletölt, tesztcsíkot belemárt, szem kikerekedik - fehérje van a vizeletedben - mondja. Lesápadtam, leizzadtam, lefőttem, legyökereztem. Miután részletezte, hogy ez mivel járhat - mintha nem tudnám - , és butácskán elgondolkodott, hogy most mi legyen, több órának tűnő pillanatot követően a fejéhez kapott, hogy hoppppááá, ez a tesztcsík hibás, ősrégi és alapól el van szineződve az összes.
BASSZUS! - na jó, nem ezt gondoltam, hanem sokkkkal cifrábbat, de most nem ez a lényeg, hanem hogy keresett 2 tesztcsíkot, ami aránylag megfelelőnek tűnt, bár a fehérje-kimutató kockán kívül az összes kocka eléggé viseltes volt, de mindegy.

Abban maradtunk - mivel egyrészt nem tudtam hirtelen újabb vizeletet produkálni, másrészt sietnem kellett, mert már vártak rám, szóval megbeszéltük, hogy otthol megnézem és visszaszólok.

Mondanom sem kell, mindkét teszt jó lett, így legbelül úy döntöttem, hogy én bizony nem megyek hozzá többet. Ehelyett beruháztam egy vérnyomásmérőre, és beszereztem pár tesztcsíkot, ami több dolgot is kimutat: fehérje, baktérium, vér, ph, stb. Eddig minden tesztnél rendben volt minden.

Csak annyit fűznék hozzá ehhez az egészhez, hogy igen nagy felelőssége van a védőnőknek is, mivel sokkal körültekintőbben kellene viszonyulniuk a kismamákhoz, mert amellett, hogy totálisan félrediagnosztizált, még úgy kiborította az amúgy is labilis-állapotos-ingatag lelkiállapotomat, hogy jól megríkatott...
Bár a bizalom eddig sem volt makulátlan, mivel szerintem olyan pitiáner dolgokkal nincs tisztában, amit tudnia KELLENE. Például mikor megkérdeztem, hogy toxoplazmára nem leszek-e szűrve, megkérdezte, hogy mi az a toxoplazma? Az veszélyes terhesség során?
Azóta persze már megtudtam, hogy nincs a kötelező szűrések között, de akkor is...

Természetesen nem általánosítani szeretnék, a legtöbb védőnő biztosan szöges ellentéte az enyémnek, és kifogástalanul végzik a munkájukat.

Azóta persze időnként méregetem a vérnyomásomat, a maximum 127/80 volt eddig, és remélem ez így is marad.
A pulzusom bizonyítottan kiugrott 1x 153-ra, de az oka is megvolt, mivel felszaladtam egy hivatal 3. emeletére. Ez úgy derült ki, hogy korábban már biztos említettem, hogy gyerek korom óta soka az extrasistole-m, azaz a szívem néha plusz ütéseket produkál, amelyeket én szerencsés módon érzek is.
Már 100 orvos látott életem során, mindenki teljesen ártalmatlan dologként kezelte, de picit aggódva a szülés során ebből adódóan esetlegesen felmerülő komplikációk miatt, felkerestem egy újabb orvos újabb magánrendelőjét.
Az uh és EKG-t követően abban maradtunk, hogy elvégzünk egy 24 órás Holter vizsgálatot, amely során egyik nap reggel feltesznek rám egy EKG-t, és 24 óra múlva leveszik.
Ez meg is történt, és ez alatt a 24 óra alatt szaladtam fel a Földalapkezelő Hivatalnál a 3. emeletre. Éreztem is, hogy kiugrik a szívem a fülemen, de ez max 20 másodpercig tartott. A doktor bácsi persze szóvá is tette.
De ezen kívül semmi probléma nem volt, az extráim továbbra is megvannak, de ezek nem fognak gondot is okozni.

Legbelül azt reméltem, hogy császármetszést javasol majd, ezt csendben bevallom. Rá is kérdeztem, hogy esetleg nem lehetne-e, hogy... de nem! És esetleg csak egy orvosi javaslatot nem írna-e, mivel a nőgyógyászom azt mondta, hogy neki szüksége van egy orvosi javaslatra - de NEM! Ne szórakozzak, szüljek normál módon. Köszi.

Nem hisztizek, nem is a fájdalomtól félek - valószínűleg azért, mert nem tudom mi vár rám, inkább csak a komplikációk miatt aggódóm.

Ráadásul van egy erős megérzésem, hogy császárral fogok szülni. Emlékeztek? Az utolsó megérzésem is bejött: kisfiú érkezik!

Lehet, hogy tényleg van valami a megérzésekben, ugyanis a héten ismét voltam 4D uh-n - ismét egyedül, a páromnak nem sikerült odaérnie. Töltök majd fel képet is, Zalán nagyon cuki, már nagyon sokat nőtt, és 2 héttel előrébb tart, mint én: én 29 hetes, 3 napos voltam, ő pedig már 31 hetes, 3 napos, és több, mint 1600g!
Állítólag jóval 3kg felett lesz.
Adatok 29 hét 3 nap:
BPD 8,09cm
OFD 10,20cm
HC 29,11cm
AC 26,13cm
FL 5,94cm
Súly 1649g, 31hét 3 nap

A magzatvíz mennyisége megfelelő, szép a méhlepény is, egyáltalán nem meszes, csak annyi a bibi, hogy a széle eléri a méhszájamat. Ezt mindenképpen megemlítem szerdán a nőgyógyásznak, nézze meg ő is.
Egyébként mivel a kezével és a lábával is igyekezett eltakarni az arcát, így gyakorlatilag semmit nem láttunk az arcából, ezért két hét múlva visszamehetünk egy ingyenes nézelődésre.
Mivel most másodjára voltam, már kaptam kedvezményt, 13.000 Ft helyett 10.000 Ft-ot kellett fizetnem, a következő pedig a fenti okok miatt ingyenes.

A 4d uh ára csökken, van viszont valami ami nő: már 10 kg-ot híztam ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

(Külön elnézést kérek a képek állásáért, fogalmam nincs miért így teszi be, eredetileg nem így voltak...)

26. hét; www.pindurpandurbizomanyi.hu

Nem vagyok egy éjjel-nappal blogíró, gondolom ez eléggé nyilvánvaló. Már napok óta készülök megfogalmazni azt a sok-sok új gondolatot, érzelmet, félelmet, kérdést és kételyt, amelyek nap mint nap megszületnek bennem. Már nagyon várom, hogy a 30. héten legyek. Szükségem van ezekre a mérföldkövekre. Ilyen volt a 12., a 15., a 20., és a 25. hét.
Nagyon gyorsan elillant ez a 6 hónap. Mikor május 3.-án megjelent a két csík a terhességi teszten, csak elképzelni tudtam, hogy mi vár rám a következő hónapokban, de olyannyira különleges és megfogalmazhatatlan érzések születtek bennem, amelyekről halvány fogalmam sem volt.
Jelenleg ismét az extra mennyiségű folyadék kötelezően előírt elfogyasztásával küzdök nap mint nap. Ez kell ahhoz, hogy a hólyaghurutom ne újuljon ki, és továbbra is megússzam antibiotikum nélkül. Tőzegáfonya kapszula és kamilla tea, valamint sok-sok szénsavmentes ásványvíz a gyógyír erre. A cickafark teát teljesen kiiktattam, nekem nem hatott.
A picurka - aki 1 héttel előttem jár, már ami a méreteit illeti - szerencsére nagyon aktív, édesen reagál ha a kezemet a pocakomra teszem - simogatni nem szoktam, azt olvastam, nem javasolt.
Majdnem minden nap olvasok neki mesét, és van egy jól begyakorolt mondókánk, amit szintén minden nap elmondok neki - titkon bízva abban, hogy ha majd megszületik - amit már nagyon várok -, és hisztizni fog, sikerül majd megnyugtatni a pocakban megismert ritmusokkal, mondókákkal, zenével.
Nem lehet elég korán kezdeni...
A köldököm menthetetlenül ki fog dudorodni, nincs mese. Már elindult, és valószínűleg meg sem áll, míg teljesen szem elé nem kerül. Már kezdem megszokni a tudatot, pedig kifejezetten irtóztam eddig a gondolatától is, mint ahogy attól is, hogy ismerős-ismeretlen megállíthatatlan kényszert érez arra nap mint nap, hogy kifejezze véleményét a pocakom méretére, formájára, állására vonatkozóan.
Minél többen, miné többféleképpen látnak, annál biztosabb vagyok benne, hogy egyikőjük véleménye sem érdekel. Egy napon belül két különböző ismeretlen ismerős fejtette ki, homlokegyenest ellenkező véleményét: az egyikőjük szerint kifejezetten kicsi a hasam, tuti a túlhordás - már nem mintha lenne összefüggés, de mindegy. Míg a másik hölgy - mert nyilván nem férfiak veszik a bátorságot - úgy gondolta pár óra múlva, hogy óóóóóriási lesz a hasam a végére, meg a gyerek is, és amúgy is karikás a szemem.
Na, én ahelyett, hogy ezekkel a véleményekkel foglalkoznék, mint eddigi életem során mindig, enerigiát nem kímélve megpróbálom a lehető leghasznosabban eltölteni az időmet. A családi vállalkozáson kívül fontos szerepet játszik a saját projektem, ami egy internetes bizományi, webáruház. Pindúr Pandúr Bizományi és Webáruház, amellyel nem elsősorban profitorientált céllal foglalkozom, sokkal inkább egy olyan weboldal létrehozása volt a célom, amelyen nem csak a használt baba-mama holmikat lehet értékesíteni és potom pénzért megvásárolni használt és új termékeket, hanem érdekességeket, újdonságokat, cikkeket lehet rajta olvasni, eszmét cserélni, információkat megosztani. www.pindurpandurbizomanyi.hu - remélem hamarosan tényleg igaz lesz rá a szlogen: Több, mint egy webáruház!
Bár még gyerekcipőben jár a dolog - szó szerint :-), de nagyon igyekszem
Ja, arról még talán nem írtam, hogy voltam 4D uh-n, még a 22. héten, töltök föl egy képet is Zalánról. Szerintem gyönyörű, dehát hogy is gondolhatnám másképp :-)

hólyaghurut - 21. hét

Pont valamelyik nap gondoltam rá, hogy milyen szerencsés vagyok, minden különösebb rosszullét nélkül voltam túl az első trimeszteren, és tulajdonképpen azóta sem érzek semmi aggasztót.
Két napja viszont miközben egész délután autóban ültem, klímával hűtve magam, többször éreztem éles, hasító érzést hüvely-végbél-alhas tájékán, nagyon kellemetlen volt.
Másnap reggel mentem is az orvosomhoz, aki szó szerint szemmel megvizsgált, megfogta a hasam, nem keményedik, tök szép, nincs semmi bajom, mehetek ahova akarok...
De halkan, kicsit félve megjegyeztem, hogy esetleg ha megnéznénk okával a méhszájamat, csak hogy mindketten megnyugodjunk - bár a többes szám költői túlzás, már ami az aggódást illeti -, megállapította, hogy teljesen zárt, van egy kis hólyaghurutom, igyak meg 3 liter vizet minden nap.
De miután tegnap vizeletürítés után fokozódott a dolog, csak felhívtam, hogy ez most mi lehet, menjek háziorvoshoz, vagy mégis mi a túrót csináljak. "Igyál 2 napig 4 liter vizet / nap, pénteken irány a védőnő, vizeletminta, genny-keresés a vizeletben."
Hát, nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz 4 liter vizet meginni egy nap alatt. Ez azt jelenti, hogy tényleg nagyon keveset ittam.
Mindenesetre holnap viszem a kis üvegecskét a védőnőhöz. Remélem nem lesz gond.

Egyébként Zalán nagyon cuki, sokat mocorog, már az apukája kezébe is belerúgott kétszer. Elérkezett az az idő, amikor - gondolom köszönhetően annak, hogy már nap mint nap érzem, hogy létezik - már nem tudnám elengedni őt, legalábbis nagyon-nagyon megviselne.
A kedvenc közös elfoglaltságunk a meseolvasás, mármint én olvasom, ő meg hallgatja - és meggyőződésem, hogy hallja is. Igyekszem minden reggel, bár - és ez remélem nem azt jelenti, hogy ideje korán befuccsoltak az anyai vénáim - nem minden nap van rá időm. De mivel ma lazább napom van, reggel a végére értünk annak a mesének, ami tulajdonképpen egy szépirodalmi mű, és abszolút kézen fekvő jelen esetben:  A kis herceg.

Nnna, túl vagyok a 18 hetes genetikai ultrahangon. A várakozásaimmal ellentétben 2 perc volt az egész. Mármint a vizsgálat. A várakozás több, mint egy óra, pedig időpontra mentem.
Arra számítottam, hogy részletezni fogja a dokibácsi, hogy hol a veséje, mája, szíve, stb., stb., ezzel szemben egy szót sem szólt, csak diktált néhány adatot az asszisztensnek, és kész. Persze azért nem hagyott nyugodni a buzgóság, és rákérdeztem, hogy még mindig kisfiú-e? És mondta, hogy úgy néz ki, még sokáig az is lesz.
Az AFP is jó lett, 1,64 MoM.
Zalán adatai jelenleg (legalábbis tegnap ezek voltak, nem hiszem, hogy azóta sokat nőtt volna...)
BPD: 45 mm, FL: 30 mm, HL 30mm, Lepény elhelyezkedése: hátsó falon, magzatvíz kp. mennyiségű.

Tegnap kétszer voltam uh-n, mivel délelőtt a kórházban genetikai ultrahangon, délután pedig a nőgyógyászomnál a szokásos havi bemutatkozáson. Kaptam is 5 db fotót a kis cukiról, és most fért rá utoljára egy képre a gyerek. Hát, nem is lehet törpike, mivel én 175 cm vagyok, a párocskám 185 cm körül van.
Most már határozottan érzem a mozgását, főleg nyugalmi helyzetben, illetve miután eszek.
Míg tegnap vártam a genetikai uh-ra, összeismerkedtem egyik sorstársammal, csak ő 3 héttel fiatalabb babás, de sokkal-sokkal nagyobb hasa van. Bár azért ezt - ahogy meg is beszéltük ott - a súlyfelesleg okozza nála elsősorban. Hát, nem tudom nekem mekkora lesz, de már nagyon várom a januárt.

17.-18. hét

Ma indulok neki a 18. hétnek. Mindjárt a felénél járok, te jó ég! Egyébként mindent elmond a türelmetlenségemről az a tény, hogy mindig a következő hétről olvasok a neten, azaz ma reggel már a 19. hétbe néztem bele - hogy fejlődik a babám, mi lesz, hogy lesz.

Múlt hét kedden voltam vérvételen. AFP + Hepatitis B + cukor + koleszterin + vércsoport + kitudjamiminden

A cukrot és a koleszterint én kértem, mert egyrészt mióta babát várok, még egyszer sem nézték a vérképemet, másrészt nagyon tartok attól, hogy nehogy terhességi diabéteszem legyen. (Persze valószínűleg - és remélhetőleg - ez is csak egy para a sok közül, ugyanis még a távolabbi családtagok között sincs cukorbeteg, ami igen ritka a jelenlegi egészségügyi helyzetben.)
A koleszterinem pedig már régebben is magasabb volt picit, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy míg fehér kenyeret kb. 10 éve nem eszem és a köreteket sem nagyon, addig sült szalonna, hurka, kolbász, mindenféle sült húsok jöhetnek, az édességekről nem is beszélve - bár mióta babát várok, kb a negyedét eszem mindezeknek, mint azelőtt. Egyszerűen nem kívánom.
A cukrom rendben van, az alsó határértéken. A koleszterinem viszont magas, 5,2 a felső határérték, ehelyett 7.
Ja, egyébként 5, azaz ÖT kémcső vért vettek le tőlem. Azt hittem, meghalok, de nem:-)
A hölgy, aki levette megnyugtatott, hogy a végére majd hozzászokok. Köszi!!

Megpróbálok föltenni egy fotót a jelenlegi pocakméretemről, remélhetőleg sikerül :-)

szülinap

Ez a szülinap más, mint a többi. Egyrészt soha nem voltam még 28 éves, de ami inkább különleges, hogy soha nem volt még ezen a napon - meg úgy egyáltalán soha - egy új élet a szívem alatt. És amellett, hogy az elmúlt 16 hétben azt tapasztaltam, hogy maga a terhesség egy rendkívül kiszolgáltatott helyzet, tele kérdőjelekkel, kételyekkel, frusztrációval, azért tényleg ez a legszebb időszak egy nő életében.

Az utóbbi napokban rohamos növekedésnek indult a pocakom, és úgy tűnik 80 dkg-ot fel is szedtem, de ez talán megbocsátható a 16. hét legvégén. Már nagyon várom, hogy úgy igazán érezzem a mozgását, bár szerintem már éreztem, csak azért az még igen burkolt jelzés volt a kis csöppség részéről.

Kedden megyek AFP vizsgálatra, gondolom egy vödör vért le fognak venni tőlem, biztos elájulok majd. (Persze mindig ettől félek, de még soha nem történt meg szerencsére...)

anyai megérzésből ötös: kisfiú érkezik :-)

Bár még igen az elején tartok ennek az anya-dolognak, nem is igazán tudom még hova tenni, de egy biztos: a megérzésem nem hagyott cserben, ugyanis a tegnapi uh-n teljes nagyságában megmutatta magát a kisfiam (Úristen, de furcsa ezt leírni). 99%, azt mondta az orvosom. Persze a párommal madarat lehet fogatni.
Töredelmesen bevallom, de csak halkan, nehogy meghallja a pici, hogy pár röpke pillanatig csalódást éreztem. Nem kislány.
Így tudom, Gabanyu mit éreztél. De persze nagyon örülök neki, és tudom, hogy ő lesz majd az örök szerelem. Sőt, már most is az. Zalán. Csak ne lennék ilyen érzékeny mióta babát várok...

Persze, hogy ne legyen tökéletes a pillanat, a nőgyógyászom közölte, hogy a kb. 1 hónappal ezelőtti rákszűrést meg kell ismételni 2 hónap múlva, mivel volt (?) valamilyen gyulladásom, ami miatt nem tudták értékelni, mivel ilyenkor ez nem megy. Nagggyon örülök neki, frusztrál is a dolog, utána is néztem, de már megint csak a hülyeséget csinálom, így ma kicsit nyűgös is vagyok. Olyannyira zavart a dolog, hogy fel is hívtam ma a keresztanyámat, aki ugyebár az asszisztense, és kérdeztem, hogy nem-e kell ezt ilyenkor kezelni, vagy valami? Azt mondta, hogy nem, és emiatt tényleg ne aggódjak, meg más miatt sem, és ne csináljam ezt. Könnyű mondani.
Persze nem én lennék, ha nem tennék egy csavart a dologba, és tegnap vettem egy Lactofeel hüvelygélt, ami az esetleges bakteriális fertőzések megelőzésére / kezelésére szolgál és kockázatmentesen alkalmazható terhesség során. Tegnap kaptam róla egy ismertetőt az orvostól, mert a következő rákszűrés előtt kell alkalmaznom egy hétig, hogy ne fedje el ismét a lényeget az esetleges gyulladás.
És mivel az még 2 hónap, és a gélnek nincs semmilyen hátulütője, és szeretek biztos ami biztos alapon mindent megtenni az ügy érdekében, ezért most bevetek egy kúrát. A megérzéseim amúgy is tutik. Mint tudjuk :-)

15. hét

És most itt vagyunk, 2011. július 19. kedd, 15 hét + 2 nap.
Holnap megyek uh-ra, ahol remélhetőleg végre kiderül, hogy kisfiút vagy kislányt várunk-e. A párom is jön, pedig nagyon elfoglalt, de ragaszkodik hozzá.
A baba nemével kapcsolatban csak annyit, hogy mióta az eszemet tudom, biztos voltam benne, hogy nekem csak kislányom lehet, nem is tudtam mást elképzelni, csak egy gyönyörű, fürtös, barna hajú kislányt. A nevét is tudom évek óta: Mira.

Viszont mióta terhes vagyok, azóta úgy érzem, hogy kisfiam lesz. Nagyon különös, rendkívül erős megérzés. Ha beigazolódik, akkor minden megérzésemre hagyatkozni fogok, ha viszont nem, akkor mostantól mondhat bármit.
Ha fiú lesz, Zalánnak fogják hívni. Ez tök jól klappol a vezeték nevéhez, meg szerintem felnőttként sem fog minket átkozni a névválasztás miatt.

Remélhetőleg holnap kiderül, már nagyon várom, nem úgy, mint az éjszakát, ugyanis lehet, hogy megint vihar lesz, és én rettegek a vihartól. Tetőtéri lakásban lakunk, és minden sokkal jobban hallatszik és látszik, ami az égbolton történik. Tök jó ez egy csillagfényes nyári éjszakán, de borzasztó amikor tombol a vihar. Nagyon félek ilyenkor, hogy belecsap a villám a házunkba, olyan sok ilyen eset van mostanában. És attól is félek, hogy ilyenkor a pici is fél. Persze nem konkrétan a vihartól, csak érzi, hogy stresszelek.
Lehet, hogy emiatt érzek furcsa mozgásokat a hasamban az utóbbi pár napban? Vagy már kezdek megbolondulni? Kb. a méhem bal oldalán olyan kis rángásokat érzek, mint mikor az ember szemhéját rángatja az ideg. Ki tudja? Mozgás? Nem mozgás?

vizsgálatok

A következő, második uh 2 hét múlva volt, óriásit nőtt a gyerek, 2 mm-ről 14 mm-re, a petezsák 35 mm. -7. hét.
3 hét múlva, a 10. héten: CRL 38 mm, GS: 61mm
12. héten voltam a genetikai vizsgálaton, amit nem a nőgyógyászom csinált, hanem egy genetikus, aki egyben a főorvos is a kórházban. Mindent rendben talált (BPD 21mm CRL 62mm, FHR. 165/min, NT 1,60 mm., orrcsont detechtálható)
Az uh-t vérvétel követte és vizeletadás. Fizetnem nem kellett, mivel részt veszek egy programban, ami annyival járt, hogy picit több vért kellett adnom (amitől féltem is, nehogy elájuljak), valamint vizeletet, mert azt ugyebár amúgy nem kell. Ráadásul ha külföldre is kiküldik majd vizsgálgatni a vérem.

mindig van valami

Ugye ahogy a legelején írtam, a blog írásakor már a 15. hetet taposom, ezért igyekszem gyorsan, de nem a teljesség igénye nélkül összefoglalni a terhességem eddigi főbb állomásait.
Tehát miután pozitív lett mind a ... tizenvalahány tesztem, alig vártam az első uh-t. Ahogy írtam már, a teszteket a nem várt előtt csináltam. Kb. 1 hét múlva viszont elkezdtem barnázni. Nagyon nem örültem a pecsételésnek, utánanéztem mi lehet, mindenféle rémisztő és megnyugtató dolgokat olvastam, de mivel úgy gondoltam, hogy erre a problémára nem az interneten fogok megoldást találni, hívtam Andit (az orvosomat).
Azonnal induljak, pont rendel.
Persze míg várakoztam, kb. 3x kaptam idegösszeroppanást, de amint beléptem a magánrendelőbe, egyből elszállt minden idegességem, köszönhető ez a családias hangulatnak és a pozitív energiának. A tesztjeim persze abszolút nem érdekelték a doktornőmet, de én ragaszkodtam hozzá, hogy megnézze. Büszke voltam rájuk.
Ekkor voltam 5 hetes és 4 napos.
Megvizsgált, semmi eltérőt nem tapasztalt, aztán jött az uh, természetesen az imádott hüvelyi uh. Internetes "tanulmányaimból" tudtam, hogy egy fekete kört (petezsák) kellene látnunk, és benne egy kis pontot, jó esetben kis pulzáló akármivel. Ott volt. Ahogy az meg van írva. Ekkor a CRL már 2 mm volt. Óriási gyerek.
A petezsák 13 mm. 1 élő iu. grav. Enyém. Anyám!

A barnázásra Utrogestant kaptam, és itt szeretném kifejteni az ezzel kapcsolatos elméletemet.
Ugyebár a barnázást nagy valószínűséggel sárgatest elégtelenség okozta, azaz progeszteron hiány. Ez csak feltételezés, mivel nem történt most vérvétel, viszont a teherbeesés előtt igen, ami szintén alacsony progeszteron szintet igazolt (0,64 nmol/L).
Egy kérdésre még nem sikerült választ kapnom: miért nem lehet minden kismamát elküldeni vérvételre az első pozitív terhességi teszt után, amiből kiderülhetne, hogy van-e bármilyen, a terhességet veszélyeztető problémája??? A leggyakoribb a sárgatest-elégtelenség, amit gyönyörűen lehet orvosolni pl. Utrogestannal. És akkor nem lenne a rengeteg, egy nőt testileg-lelkileg megtörő, korai terhesség során bekövetkező vetélés.
Egyéb hormonális problémákba, pajzsmirigy működési zavarba már nem is mennék bele.
A nővérem 2 babáját veszítette el, a mai napig nem derült ki, hogy miért, ugyanis semmilyen utógondozás, kutatás nem történt.
Más persze a természetes szelekció, amikor az egyébként beteg babák halnak el.
Szóval ezt nem értem, de nem is ez most a téma.

Úristen, pozitív????

A nemvárt előtt (hát, ez is egy olyan kifejezés, amit csak a sokat olvasó, jólértesült kismamák és kismama-jelöltek ismernek) 3 nappal már nem bírtam, vettem 5 db (!) tesztet, biztos ami biztos alapon. Több félét, nehogy a minőség menjen a mennyiség rovására, 400 Ft és 2000 Ft között mozgott az áruk, úgyhogy kisebb vagyont hagytam a gyógyszertárban.
Délután hazaértem, természetesen nem bírtam ki, hogy ne próbáljak rá egyre. A controll csík azonnal rám vigyorgott, a másik sehol. Pár perc múlva, ha a fény felé fordítottam, mintha lett volna ott valami, de annyit csalódtam már, hogy inkább hagytam. A párom már 3 napja nem volt itthol, aznap éjjel érkezett, de reggel már ment is tovább (a vállalkozók nyugis élete már csak ilyen). Hát neki láttam egy újabb próbálkozásnak, gondoltam reggeli vizelet, új nap, új remények, hajrá.
A legdrágábbat bontottam ki, ilyet még nem használtam (Clearblue), vizeletsugaras, nem kell sokat bajlódni vele.
Szinte azonnal jelezte: terhes vagyok. Babám lesz. Ilyen nincs. Ez én vagyok? Úristen.
Felhívtam a páromat, jöjjön haza azonnal. Jött, látott, ültem a szőnyegen, szerintem fel sem fogtam sem én sem ő, megölelt, puszi, szeretlek, és már el is tűnt. Én is Téged.

csodapirula 2.

A párom eredménye, ahogy az orvos fogalmazott, "jobb, mint az NBI, akár kereskedhetne is vele". Spermaszám 100 millió / ml, aminek 50% intenzív, szóval nagyon tuti. Mondanom sem kell, minimum 1 hétig ezzel hencegett.
Mivel ez az eredmény rendben volt, így a nőgyógyászom fölírta a csodapirulát, ami arra volt hivatott, hogy peteérést serkentsen: Clostilbegyt, a menstruáció 3. napjától, 5 napon át 1x1. Persze én problémáztam azon, hogy megint meg kell várnom a ki tudja mikor érkező újabb menstruációmat, dehát ez van.

Innentől kezdve felpörögtek az események, a 11.-13.-14. nap uh-val néztük, hogy hogy állnak a petéim. Kettő is versenyzett, de az egyik hamar alul maradt, a másik viszont jól megnőtt, előbb 16mm-re, majd 23mm-re.
Megkaptuk az ukázt: 14. és 16. nap mindent bele. Mivel ez pont Húsvét hétvégére esett, nem volt probléma.

csodapirula

A menszesz előtti pecsételésért a doktornő szerint nagy valószínűséggel hormonprobléma okozza.
Ennek kiderítése sajnos nem egy-két nap, hanem közel egy hónap.
Feladatot kaptam: a következő menstruáció 3. és 21. napján vérvétel. Tőlem? Vért? Én attól elájulok!!
De nem volt kérdés: a cél érdekében akár fel is locsolhatnak.
Április végén már menstruálnom kellett volna, bár nem is számítottam arra, hogy a 28. nap reggelén beköszöntenek a piros betűs ünnepek, ismét várnom kellett 42 napot.
A 3. nap remegő kezekkel-lábakkal álltam sorban a rutinos, pocakos, babát váró kismamák után, ami így együtt alapból megpecsételte a napomat. Persze túléltem a vérvételt, és túléltem minden egyes napot a 21. napig. A második vérvételre már a rutinos öreg rókák magabiztosságával érkeztem, és úgy adtam le a véremet, mint egy rutinos kismamának készülő - azt persze nem láttam, hány üvegecskével vettek le, mert oda nézni azért még nem mertem...
Eredmény kb. 1 hét múlva, a szívem a torkomban dobogott, mikor hívtam az orvosomat, míg kicsengett a telefon, lepergett a szemem előtt az összes lehetséges diagnózis, amiről az utóbbi hetekben olvastam, a PCOS-tól kezdve az endometriózison át a pajzsmirigy elégtelen működéséig, minden.
A doktornénim gyors válasza a megszokott lazasággal: "nincs peteérésed, de csinálunk gyógyszerrel. De addig nem írom fel, míg a férjed nincs túl egy andragógiai vizsgálaton." 
Elsőre meg sem tudtam jegyezni azt a szót, hogy andragógia, mindig az andrológia jutott eszembe, mert azt tanultam a főiskolán. Ma már tudom: nem ugyanaz...
Abban biztos voltam, hogy a párom nem fog ezen problémázni. Ez így is volt, elmentünk a magánrendelésre, megvizsgálták kívül-belül - bár ő csak a belülre emlékezett -, és egy helyes kis műanyag tégellyel lépett ki a rendelőből, amibe 5 nap önmegtartóztatás után kellett produkálnunk valamit.
Nem mondom, hogy egyszerű volt abban a pillanatban koncentrálni egyszerre a meghittségre, az izgalomra, a dobozkára, és arra, hogy fél óránk van, hogy beérjünk a 20km-re lévő kórházba leadni a "családot".
De végül sikerült, persze a párom megkért, hogy mivel nem olyan könnyű leparkolni a kórház udvarán, inkább oldalra áll, szaladjak én fel a terméssel. Mit is tehetne ilyenkor egy jó feleség? Szaladtam.

csalódás csalódás után

Azt gondoltuk bizony, hogy fiatalok vagyunk, egészségesek, egész életünkben sportoltunk mindketten, nem dohányzunk, nem iszunk, nem drogoztunk soha, mi lehet a gond?
Első hónap, augusztus - na jó, ez igen nagy csoda lenne, első hónapban kinek sikerül?
Szeptember - biztos nem jókor voltunk együtt. A barátainkkal ebédeltünk egyik nap, és ők az ovulációs tesztre esküdtek, ők is próbálkoztak fél évig, már kezdtek kétségbe esni, mikor megvették a kis csoda-kütyüt, az ovulációs tesztet, és első hónapban megfogant a kis csoda. El is hittem, szemmel látható volt a bizonyíték, óriási pocak formájában.
Hááát, én biztos lejárt szavatosságút kaptam, nekem nem mutatott semmit sem szeptemberben, sem októberben.
Aztán novemberben megszületett a baráti ovu teszt eredménye, a kis királylány. Hát, ez tényleg nem volt kamu...
Karácsonyra persze minden második karácsonyi ajándék mellett ott volt a kis kártya, amivel finoman közölte a család, hogy már nagyon várják a kis trónörököst. Na bumm. Nem mintha mi nem...
Az év eleje nagyon húzós volt a munkahelyemen, de miután januárban és februárban is 40 napos ciklusaim voltak, és már korábban is észre vettem, hogy mielőtt elkezdek menstruálni, kb. 5 napig barna pecsételésem van, úgy döntöttem, nincs mit halogatni, irány a nőgyógyász!
Az orvosom egy 35 év körüli doktornő, fiatalos (mert fiatal is), tapasztalt, és nem utolsó sorban a keresztanyám az asszisztense a magánrendelésen. - Persze ez némi lelki felüdülésen kívül semmi előnyt nem jelent, nem kell sem rövidebb ideig várakoznom (bár max 15 perc), sőt még kevesebbet sem fizetnem...
Mivel a váróban ott volt a párom is, ahogy beléptem a rendelőbe, a keresztanyám örömmel nyugtázta a doktornőnek, hogy biztos baba van, nem egyedül jött...
Miután kiábrándítottam őket, a doktornő gyorsan felállította a feltételezett, előzetes diagnózist, ami miatt nem estem teherbe. Eddig!

nem késő elkezdeni...

... mármint az írást. 28 éves vagyok. Boldog. Hullámzóan boldog, szerintem az az igazi, mert aki nem ismeri a mélyet, nem tud szárnyalni a magasban. Most szárnyalás van, mert zajlik a pocaknövesztés.
Ez a blog nem a kezdetektől indul, most jött el az ideje. Ma kezdtük a 15. hetet. Persze nem volt leányálom minden:
2008. január óta az egyik gépjármű-kereskedelmi cégnél dolgoztam, 2009. év elejétől mint értékesítési vezető. Kihívások, élmények, sikerek, és sok-sok-sok stressz.
Aztán 2010. nyár elején elkezdődött bennem valami. Elkezdtem vágyni. Azt nem mondhattam, hogy az anyaságra, mert nem tudtam milyen, soha nem voltam még anya. Egy érzésre, egy új életre. Úgy gondoltam, el jött az idő, hogy belevágjunk egy új élet megteremtésébe. A párom szerencsére ugyanígy gondolta.
2010. augusztusában abba hagytam a gyógyszer szedését, Lyndinette-et szedtem, ha jól emlékszem még a helyesírására. Emlékszem, amikor az első "szabad" szeretkezés után elégedetten néztünk egymásra és szerelmesen egyet értettünk abban, hogy ez nekünk tutira sikerült. ELSŐRE! Hát nem.