Azt gondoltuk bizony, hogy fiatalok vagyunk, egészségesek, egész életünkben sportoltunk mindketten, nem dohányzunk, nem iszunk, nem drogoztunk soha, mi lehet a gond?
Első hónap, augusztus - na jó, ez igen nagy csoda lenne, első hónapban kinek sikerül?
Szeptember - biztos nem jókor voltunk együtt. A barátainkkal ebédeltünk egyik nap, és ők az ovulációs tesztre esküdtek, ők is próbálkoztak fél évig, már kezdtek kétségbe esni, mikor megvették a kis csoda-kütyüt, az ovulációs tesztet, és első hónapban megfogant a kis csoda. El is hittem, szemmel látható volt a bizonyíték, óriási pocak formájában.
Hááát, én biztos lejárt szavatosságút kaptam, nekem nem mutatott semmit sem szeptemberben, sem októberben.
Aztán novemberben megszületett a baráti ovu teszt eredménye, a kis királylány. Hát, ez tényleg nem volt kamu...
Karácsonyra persze minden második karácsonyi ajándék mellett ott volt a kis kártya, amivel finoman közölte a család, hogy már nagyon várják a kis trónörököst. Na bumm. Nem mintha mi nem...
Az év eleje nagyon húzós volt a munkahelyemen, de miután januárban és februárban is 40 napos ciklusaim voltak, és már korábban is észre vettem, hogy mielőtt elkezdek menstruálni, kb. 5 napig barna pecsételésem van, úgy döntöttem, nincs mit halogatni, irány a nőgyógyász!
Az orvosom egy 35 év körüli doktornő, fiatalos (mert fiatal is), tapasztalt, és nem utolsó sorban a keresztanyám az asszisztense a magánrendelésen. - Persze ez némi lelki felüdülésen kívül semmi előnyt nem jelent, nem kell sem rövidebb ideig várakoznom (bár max 15 perc), sőt még kevesebbet sem fizetnem...
Mivel a váróban ott volt a párom is, ahogy beléptem a rendelőbe, a keresztanyám örömmel nyugtázta a doktornőnek, hogy biztos baba van, nem egyedül jött...
Miután kiábrándítottam őket, a doktornő gyorsan felállította a feltételezett, előzetes diagnózist, ami miatt nem estem teherbe. Eddig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése