26. hét; www.pindurpandurbizomanyi.hu

Nem vagyok egy éjjel-nappal blogíró, gondolom ez eléggé nyilvánvaló. Már napok óta készülök megfogalmazni azt a sok-sok új gondolatot, érzelmet, félelmet, kérdést és kételyt, amelyek nap mint nap megszületnek bennem. Már nagyon várom, hogy a 30. héten legyek. Szükségem van ezekre a mérföldkövekre. Ilyen volt a 12., a 15., a 20., és a 25. hét.
Nagyon gyorsan elillant ez a 6 hónap. Mikor május 3.-án megjelent a két csík a terhességi teszten, csak elképzelni tudtam, hogy mi vár rám a következő hónapokban, de olyannyira különleges és megfogalmazhatatlan érzések születtek bennem, amelyekről halvány fogalmam sem volt.
Jelenleg ismét az extra mennyiségű folyadék kötelezően előírt elfogyasztásával küzdök nap mint nap. Ez kell ahhoz, hogy a hólyaghurutom ne újuljon ki, és továbbra is megússzam antibiotikum nélkül. Tőzegáfonya kapszula és kamilla tea, valamint sok-sok szénsavmentes ásványvíz a gyógyír erre. A cickafark teát teljesen kiiktattam, nekem nem hatott.
A picurka - aki 1 héttel előttem jár, már ami a méreteit illeti - szerencsére nagyon aktív, édesen reagál ha a kezemet a pocakomra teszem - simogatni nem szoktam, azt olvastam, nem javasolt.
Majdnem minden nap olvasok neki mesét, és van egy jól begyakorolt mondókánk, amit szintén minden nap elmondok neki - titkon bízva abban, hogy ha majd megszületik - amit már nagyon várok -, és hisztizni fog, sikerül majd megnyugtatni a pocakban megismert ritmusokkal, mondókákkal, zenével.
Nem lehet elég korán kezdeni...
A köldököm menthetetlenül ki fog dudorodni, nincs mese. Már elindult, és valószínűleg meg sem áll, míg teljesen szem elé nem kerül. Már kezdem megszokni a tudatot, pedig kifejezetten irtóztam eddig a gondolatától is, mint ahogy attól is, hogy ismerős-ismeretlen megállíthatatlan kényszert érez arra nap mint nap, hogy kifejezze véleményét a pocakom méretére, formájára, állására vonatkozóan.
Minél többen, miné többféleképpen látnak, annál biztosabb vagyok benne, hogy egyikőjük véleménye sem érdekel. Egy napon belül két különböző ismeretlen ismerős fejtette ki, homlokegyenest ellenkező véleményét: az egyikőjük szerint kifejezetten kicsi a hasam, tuti a túlhordás - már nem mintha lenne összefüggés, de mindegy. Míg a másik hölgy - mert nyilván nem férfiak veszik a bátorságot - úgy gondolta pár óra múlva, hogy óóóóóriási lesz a hasam a végére, meg a gyerek is, és amúgy is karikás a szemem.
Na, én ahelyett, hogy ezekkel a véleményekkel foglalkoznék, mint eddigi életem során mindig, enerigiát nem kímélve megpróbálom a lehető leghasznosabban eltölteni az időmet. A családi vállalkozáson kívül fontos szerepet játszik a saját projektem, ami egy internetes bizományi, webáruház. Pindúr Pandúr Bizományi és Webáruház, amellyel nem elsősorban profitorientált céllal foglalkozom, sokkal inkább egy olyan weboldal létrehozása volt a célom, amelyen nem csak a használt baba-mama holmikat lehet értékesíteni és potom pénzért megvásárolni használt és új termékeket, hanem érdekességeket, újdonságokat, cikkeket lehet rajta olvasni, eszmét cserélni, információkat megosztani. www.pindurpandurbizomanyi.hu - remélem hamarosan tényleg igaz lesz rá a szlogen: Több, mint egy webáruház!
Bár még gyerekcipőben jár a dolog - szó szerint :-), de nagyon igyekszem
Ja, arról még talán nem írtam, hogy voltam 4D uh-n, még a 22. héten, töltök föl egy képet is Zalánról. Szerintem gyönyörű, dehát hogy is gondolhatnám másképp :-)

hólyaghurut - 21. hét

Pont valamelyik nap gondoltam rá, hogy milyen szerencsés vagyok, minden különösebb rosszullét nélkül voltam túl az első trimeszteren, és tulajdonképpen azóta sem érzek semmi aggasztót.
Két napja viszont miközben egész délután autóban ültem, klímával hűtve magam, többször éreztem éles, hasító érzést hüvely-végbél-alhas tájékán, nagyon kellemetlen volt.
Másnap reggel mentem is az orvosomhoz, aki szó szerint szemmel megvizsgált, megfogta a hasam, nem keményedik, tök szép, nincs semmi bajom, mehetek ahova akarok...
De halkan, kicsit félve megjegyeztem, hogy esetleg ha megnéznénk okával a méhszájamat, csak hogy mindketten megnyugodjunk - bár a többes szám költői túlzás, már ami az aggódást illeti -, megállapította, hogy teljesen zárt, van egy kis hólyaghurutom, igyak meg 3 liter vizet minden nap.
De miután tegnap vizeletürítés után fokozódott a dolog, csak felhívtam, hogy ez most mi lehet, menjek háziorvoshoz, vagy mégis mi a túrót csináljak. "Igyál 2 napig 4 liter vizet / nap, pénteken irány a védőnő, vizeletminta, genny-keresés a vizeletben."
Hát, nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz 4 liter vizet meginni egy nap alatt. Ez azt jelenti, hogy tényleg nagyon keveset ittam.
Mindenesetre holnap viszem a kis üvegecskét a védőnőhöz. Remélem nem lesz gond.

Egyébként Zalán nagyon cuki, sokat mocorog, már az apukája kezébe is belerúgott kétszer. Elérkezett az az idő, amikor - gondolom köszönhetően annak, hogy már nap mint nap érzem, hogy létezik - már nem tudnám elengedni őt, legalábbis nagyon-nagyon megviselne.
A kedvenc közös elfoglaltságunk a meseolvasás, mármint én olvasom, ő meg hallgatja - és meggyőződésem, hogy hallja is. Igyekszem minden reggel, bár - és ez remélem nem azt jelenti, hogy ideje korán befuccsoltak az anyai vénáim - nem minden nap van rá időm. De mivel ma lazább napom van, reggel a végére értünk annak a mesének, ami tulajdonképpen egy szépirodalmi mű, és abszolút kézen fekvő jelen esetben:  A kis herceg.

Nnna, túl vagyok a 18 hetes genetikai ultrahangon. A várakozásaimmal ellentétben 2 perc volt az egész. Mármint a vizsgálat. A várakozás több, mint egy óra, pedig időpontra mentem.
Arra számítottam, hogy részletezni fogja a dokibácsi, hogy hol a veséje, mája, szíve, stb., stb., ezzel szemben egy szót sem szólt, csak diktált néhány adatot az asszisztensnek, és kész. Persze azért nem hagyott nyugodni a buzgóság, és rákérdeztem, hogy még mindig kisfiú-e? És mondta, hogy úgy néz ki, még sokáig az is lesz.
Az AFP is jó lett, 1,64 MoM.
Zalán adatai jelenleg (legalábbis tegnap ezek voltak, nem hiszem, hogy azóta sokat nőtt volna...)
BPD: 45 mm, FL: 30 mm, HL 30mm, Lepény elhelyezkedése: hátsó falon, magzatvíz kp. mennyiségű.

Tegnap kétszer voltam uh-n, mivel délelőtt a kórházban genetikai ultrahangon, délután pedig a nőgyógyászomnál a szokásos havi bemutatkozáson. Kaptam is 5 db fotót a kis cukiról, és most fért rá utoljára egy képre a gyerek. Hát, nem is lehet törpike, mivel én 175 cm vagyok, a párocskám 185 cm körül van.
Most már határozottan érzem a mozgását, főleg nyugalmi helyzetben, illetve miután eszek.
Míg tegnap vártam a genetikai uh-ra, összeismerkedtem egyik sorstársammal, csak ő 3 héttel fiatalabb babás, de sokkal-sokkal nagyobb hasa van. Bár azért ezt - ahogy meg is beszéltük ott - a súlyfelesleg okozza nála elsősorban. Hát, nem tudom nekem mekkora lesz, de már nagyon várom a januárt.

17.-18. hét

Ma indulok neki a 18. hétnek. Mindjárt a felénél járok, te jó ég! Egyébként mindent elmond a türelmetlenségemről az a tény, hogy mindig a következő hétről olvasok a neten, azaz ma reggel már a 19. hétbe néztem bele - hogy fejlődik a babám, mi lesz, hogy lesz.

Múlt hét kedden voltam vérvételen. AFP + Hepatitis B + cukor + koleszterin + vércsoport + kitudjamiminden

A cukrot és a koleszterint én kértem, mert egyrészt mióta babát várok, még egyszer sem nézték a vérképemet, másrészt nagyon tartok attól, hogy nehogy terhességi diabéteszem legyen. (Persze valószínűleg - és remélhetőleg - ez is csak egy para a sok közül, ugyanis még a távolabbi családtagok között sincs cukorbeteg, ami igen ritka a jelenlegi egészségügyi helyzetben.)
A koleszterinem pedig már régebben is magasabb volt picit, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy míg fehér kenyeret kb. 10 éve nem eszem és a köreteket sem nagyon, addig sült szalonna, hurka, kolbász, mindenféle sült húsok jöhetnek, az édességekről nem is beszélve - bár mióta babát várok, kb a negyedét eszem mindezeknek, mint azelőtt. Egyszerűen nem kívánom.
A cukrom rendben van, az alsó határértéken. A koleszterinem viszont magas, 5,2 a felső határérték, ehelyett 7.
Ja, egyébként 5, azaz ÖT kémcső vért vettek le tőlem. Azt hittem, meghalok, de nem:-)
A hölgy, aki levette megnyugtatott, hogy a végére majd hozzászokok. Köszi!!

Megpróbálok föltenni egy fotót a jelenlegi pocakméretemről, remélhetőleg sikerül :-)

szülinap

Ez a szülinap más, mint a többi. Egyrészt soha nem voltam még 28 éves, de ami inkább különleges, hogy soha nem volt még ezen a napon - meg úgy egyáltalán soha - egy új élet a szívem alatt. És amellett, hogy az elmúlt 16 hétben azt tapasztaltam, hogy maga a terhesség egy rendkívül kiszolgáltatott helyzet, tele kérdőjelekkel, kételyekkel, frusztrációval, azért tényleg ez a legszebb időszak egy nő életében.

Az utóbbi napokban rohamos növekedésnek indult a pocakom, és úgy tűnik 80 dkg-ot fel is szedtem, de ez talán megbocsátható a 16. hét legvégén. Már nagyon várom, hogy úgy igazán érezzem a mozgását, bár szerintem már éreztem, csak azért az még igen burkolt jelzés volt a kis csöppség részéről.

Kedden megyek AFP vizsgálatra, gondolom egy vödör vért le fognak venni tőlem, biztos elájulok majd. (Persze mindig ettől félek, de még soha nem történt meg szerencsére...)

anyai megérzésből ötös: kisfiú érkezik :-)

Bár még igen az elején tartok ennek az anya-dolognak, nem is igazán tudom még hova tenni, de egy biztos: a megérzésem nem hagyott cserben, ugyanis a tegnapi uh-n teljes nagyságában megmutatta magát a kisfiam (Úristen, de furcsa ezt leírni). 99%, azt mondta az orvosom. Persze a párommal madarat lehet fogatni.
Töredelmesen bevallom, de csak halkan, nehogy meghallja a pici, hogy pár röpke pillanatig csalódást éreztem. Nem kislány.
Így tudom, Gabanyu mit éreztél. De persze nagyon örülök neki, és tudom, hogy ő lesz majd az örök szerelem. Sőt, már most is az. Zalán. Csak ne lennék ilyen érzékeny mióta babát várok...

Persze, hogy ne legyen tökéletes a pillanat, a nőgyógyászom közölte, hogy a kb. 1 hónappal ezelőtti rákszűrést meg kell ismételni 2 hónap múlva, mivel volt (?) valamilyen gyulladásom, ami miatt nem tudták értékelni, mivel ilyenkor ez nem megy. Nagggyon örülök neki, frusztrál is a dolog, utána is néztem, de már megint csak a hülyeséget csinálom, így ma kicsit nyűgös is vagyok. Olyannyira zavart a dolog, hogy fel is hívtam ma a keresztanyámat, aki ugyebár az asszisztense, és kérdeztem, hogy nem-e kell ezt ilyenkor kezelni, vagy valami? Azt mondta, hogy nem, és emiatt tényleg ne aggódjak, meg más miatt sem, és ne csináljam ezt. Könnyű mondani.
Persze nem én lennék, ha nem tennék egy csavart a dologba, és tegnap vettem egy Lactofeel hüvelygélt, ami az esetleges bakteriális fertőzések megelőzésére / kezelésére szolgál és kockázatmentesen alkalmazható terhesség során. Tegnap kaptam róla egy ismertetőt az orvostól, mert a következő rákszűrés előtt kell alkalmaznom egy hétig, hogy ne fedje el ismét a lényeget az esetleges gyulladás.
És mivel az még 2 hónap, és a gélnek nincs semmilyen hátulütője, és szeretek biztos ami biztos alapon mindent megtenni az ügy érdekében, ezért most bevetek egy kúrát. A megérzéseim amúgy is tutik. Mint tudjuk :-)

15. hét

És most itt vagyunk, 2011. július 19. kedd, 15 hét + 2 nap.
Holnap megyek uh-ra, ahol remélhetőleg végre kiderül, hogy kisfiút vagy kislányt várunk-e. A párom is jön, pedig nagyon elfoglalt, de ragaszkodik hozzá.
A baba nemével kapcsolatban csak annyit, hogy mióta az eszemet tudom, biztos voltam benne, hogy nekem csak kislányom lehet, nem is tudtam mást elképzelni, csak egy gyönyörű, fürtös, barna hajú kislányt. A nevét is tudom évek óta: Mira.

Viszont mióta terhes vagyok, azóta úgy érzem, hogy kisfiam lesz. Nagyon különös, rendkívül erős megérzés. Ha beigazolódik, akkor minden megérzésemre hagyatkozni fogok, ha viszont nem, akkor mostantól mondhat bármit.
Ha fiú lesz, Zalánnak fogják hívni. Ez tök jól klappol a vezeték nevéhez, meg szerintem felnőttként sem fog minket átkozni a névválasztás miatt.

Remélhetőleg holnap kiderül, már nagyon várom, nem úgy, mint az éjszakát, ugyanis lehet, hogy megint vihar lesz, és én rettegek a vihartól. Tetőtéri lakásban lakunk, és minden sokkal jobban hallatszik és látszik, ami az égbolton történik. Tök jó ez egy csillagfényes nyári éjszakán, de borzasztó amikor tombol a vihar. Nagyon félek ilyenkor, hogy belecsap a villám a házunkba, olyan sok ilyen eset van mostanában. És attól is félek, hogy ilyenkor a pici is fél. Persze nem konkrétan a vihartól, csak érzi, hogy stresszelek.
Lehet, hogy emiatt érzek furcsa mozgásokat a hasamban az utóbbi pár napban? Vagy már kezdek megbolondulni? Kb. a méhem bal oldalán olyan kis rángásokat érzek, mint mikor az ember szemhéját rángatja az ideg. Ki tudja? Mozgás? Nem mozgás?